Gyurcsányista mese az olcsón idefolyó nyugati gázról

A vasárnapi matiné keretében ezúttal Rónai Sándor árnyék-külügyminiszter örvendeztetett meg minket előadásával, rezzenéstelen arccal magyarázva nekünk a világot: „Bár a technikai feltételek adottak lennének ahhoz, hogy Magyarország olcsó nyugati gázt vegyen a drága orosz helyett”, Orbán Viktor „kijelentette, hogy az ő kormánya csak orosz gázt fog venni”. Ez pedig „a magyaroknak sokszoros gázszámlát” jelent, miközben „a rezsipániknak Európában vége van, az európai országok ma fillérekért tudnak gázhoz jutni”.

Dékás politikus szavainak elemzésekor mindig érdemes nagyvonalúan eljárni, különben az életben nem végeznénk: így most tekintsünk el attól, hogy mit nem mondott Orbán Viktor; hogy 2010 óta hány új interkonnektor létesült a gázellátás diverzifikálásához és ennek megfelelően hány irányból érkezett gáz az elmúlt hetekben Magyarországra;

valamint hogy hányan vagyunk, akiknek valójában egyetlen forinttal sem növekedett a gázszámlánk – koncentráljunk csupán az állítólag olcsó nyugati gáz kérdésére.

Nos, árnyék-külügyminiszteri ténykedése mellett Rónai Sándor főállásban európai parlamenti képviselő, így különös lenne, ha nem jutott volna el hozzá az információ: ebben a szezonban csütörtök estétől hétfő reggelig az EP egyik épületében sem lesz fűtés, egyik héten se. Kikapcsolják ugyanis.

Az alkalmazottak munkaideje ettől nem csökken, viszont szabadon dönthetnek, hogy az érintett napokon otthonról (gyakornokok esetében: aprócska bérelt szobájukból) dolgoznak-e, vagy inkább kabátban ücsörögnek az irodában, amíg a hőmérséklet – talán kedd tájékán – újra el nem éri a maximálisan biztosítható 19 fokot.

Most ha a nyugati gáz olcsó, és van belőle annyi, hogy Magyarország is fedezhetné onnan a teljes szükségletét, akkor mi ez a cirkusz? Direkt szórakozik az Európai Parlament vezetése a munkavállalókkal, amikor a filléres gázon spórol? (Már ha spórolásnak lehet nevezni a hetenkénti újbóli felfűtést.)

De a kiváló árnyék-külügyminiszternek bizonyára bérleménye is van Brüsszelben, így akár az ottani gázszámlájára is vethetett volna egy pillantást, mielőtt ünnepélyesen bejelenti az európai gázválság lecsengését. Idén ugyanis egy átlagos brüsszeli háztartás a legvisszafogottabb számítások szerint is 1261,20 euróval fizet többet a gázért, mint tavaly – ami bő félmillió forint.

de nyilván nem vagyunk egyformák.

Ám akkor is illene feltenni a kérdést, vajon miért szavazott meg a belga parlament épp a minap, a spot piaci árzuhanással egyidejűleg egy 196 eurós háztartásonkénti rezsitámogatást novemberre és decemberre, ha egyszer a nyugati gáz olcsó és pániknak immár nyoma sincs. És vajon miért zárt be novembertől is egy sor belgiumi pékség (köztük egy 147 éves is), ha arrafelé gyakorlatilag már ki is jöttek az alagútból. Lehetséges volna, hogy a félig Brüsszelben élő árnyék-külügyminiszter még a belga viszonyokkal sincs tisztában? Értem én, hogy külügyi téren egyfajta inspiráló kihívás lehet alulmúlni Annalena Baerbockot, de azért túltolni se kellene az igyekezetet.

Apropó német nyelvterület. Ott van például Stuttgart: a városházán most szerelték fel az ingyenes tamponautomatákat a férfivécékbe is a piszoár mellé, ugyanakkor meleg víz nincs a téli kézmosáshoz, merthogy takarékoskodni kell. Az addig világos, hogy a férfiaknak lehet csak igazán szükségük ad hoc tamponvételezési lehetőségre, hiszen őket érné a leginkább felkészületlenül, ha egy napon hirtelen nagylánnyá válnának – na de ha nevetségesen olcsó a nyugati gáz és van belőle dosztig, akkor miért kell egyidejűleg lemondani a meleg folyóvíz civilizációs vívmányáról? Különösen,

Bár a legkínzóbb kérdés mégiscsak az, hogy ha 12 év alatt is csupán egy olyan külügyminiszter-aspiránst sikerült kitermelnie az ellenzéknek, aki az azonnali piacon elérhető gázár október végi – számos tényező szerencsés együttállásából adódó – pillanatnyi csökkenését az európai gázpiaci helyzet végleges rendeződéseként értelmezi, és aki (a kínos mértékű stréberség és a szűklátókörűség sajátos elegyeként) semmiféle technikai és infrastrukturális akadályát nem látja annak, hogy az ország az orosz import „helyett” rögvest nyugati – azaz vélelmezhetően amerikai és norvég – forrásokból fedezze szükségleteit (miközben egyelőre például Hollandia és Spanyolország sincs meg orosz gáz nélkül), akkor biztosan egybites-e az, aki köszöni, de inkább maradna Szijjártó Péternél.

Fotó: Daniel Roland/AFP