„NAGYON ÖRÜLÖK ENNEK A MEGHÍVÁSNAK!
Egyrészt azért, mert amikor 2015-ben a Szimpozion Egyesület meghívott engem hozzájuk előadónak, életemben először szembesülhettem azzal, hogy a saját egyházam milyen mérhetetlen sok szenvedést okoz az LMBT-embereknek. Addig nagyjából még arról sem tudtam, hogy léteznek LMBT-keresztény fiatalok, mert annyira el voltak rejtőzve azokban a közösségekben is, ahol én megfordultam, hogy még a létezésükről sem tudtam. Egy világ nyílt meg előttem akkor, amikor azóta egy küldetés lett. Megtenni mindent azért, hogy ezek az embertársaink is valóban emberhez méltó életet élhessenek ebben a hazában. Sőt megtarthassák emberi méltóságukat akkor is, ha vallási közösségekhez szeretnének tartozni. Ne bántalmazzák, ne démonizálják őket.
Másrészt pedig, ami a pedofíliát illeti. Hát én az elmúlt években jó pár pedofil pap és szerzetes történetét ismertem meg, akik a katolikus egyházon belül szedték az áldozataikat. Mivel tudományosan is tanulmányoztam a témát, ezért tudom, hogy a homoszexualitásnak semmi köze nincsen a pedofíliához. Mégis a magyar kormány eljutott arra a szintre, hogy felélesztette a 30-as évek fasisztáinak kedvenc toposzát, a »Kinderschänder«, azaz magyarul »gyermekmolesztáló« narratívát. Ez éppolyan narratív, azaz kitalált sztori, amivel a saját szavazóikat hergelni tudják. Itt a cél rendkívül aljas: az LMBT-emberek teljes diszkriminálása és jogfosztása.
Bár nagyon kemény téma ez, mégis örülök, hogy elmondhatom, mit gondolok erről.”
Nyitókép: Facebook