Nem kérhetsz mindig bocsánatot!

„Politikáról,

ellenzékről,

a Demokratikus Koalícióról.

1. A politikai okosság elsősorban nem olvasottság, nem diploma, nem jó szónoklat. A politikai okosság annak időbeni felismerése, hogy merre tart a világ, és van-e egyáltalán olyan pont, ahol hazád érdekei szerint beavatkozhatsz. Ha igen, akkor avatkozz be, küzdj, ha nem, akkor tűrj és dolgozz, míg eljön a cselekvés pillanata.

2. A politikának nem attól van erkölcse, hogy valaki ezt mondja, hanem mert felismerhető benne az emberek általános igazság- és szabadságvágya. A politikai erkölcs ettől még nem magánerkölcs. Ebből a nyilvánvaló igazságból a romlott hatalom pudvás emberei arra jutnak, hogy bármi megtehető a hatalomért, és ezért minden gazemberséget meg is tesznek. A jóakaratú civil-, író- és sétaemberek meg képtelenek a politikai cselekvés elengedhetetlen feltételében, a hatalomban, és annak sajátos erkölcsében gondolkodni. Olyat várnak sokszor, ami megöli a sikeres politikai cselekvést.

3. Sokan nem értik, hogy a parlamentáris politika legfontosabb szereplője nem a politikus, hanem a párt. A politikus, aki csak önmagát látja és pártját csak eszköznek tekinti, ezen túl pedig nem hazájára figyel, az nem politikus, legfeljebb primadonna. Vannak ilyenek. Több pártban is.

Páran meg hajlamosak azt hinni, ha politikusként léteznek, akkor pártjuk is létezik. Ez banális tévedés.

4. Minden párt identitásközösség, de nem minden identitásközösség politikai párt. Az identitásközösség önmagáról érez, tud valamit, a párt cselekszik. És nem önmagáért. Ma Magyarországon több a politikai identitásközösség, mint a valódi párt. Egy pártnak mindenki mástól megkülönböztethető mondanivalója kell legyen. Ha ilyen nincs, akkor szűnjön meg, olvadjon be egy másik pártba, vagy alakuljon át közéleti civil társasággá!

5. A pártnak vezetése van. Nem egy ember, hanem a vezetők strukturált, fegyelmezett, összetartó, lojális közössége. A vezetés viszonylagos állandóságot igényel. A vezetés stabilitásának hiánya magával hozza a párt instabilitását is.

6. A párt feladata, hogy szervezze a vele egyetértők, az őt támogatók táborát. A párt természetes célja, hogy növekedjen. A zsugorodó párt kudarc, a növekvő párt siker. Az a vezetés, amelyik engedi szétszakadni pártját, amelyik nem azért küzd, hogy együtt tartsa a sokszor különböző áramlatokat, azok képviselőit, alkalmatlan, éretlen vezetőkből áll. Minden távozás a pártvezetés kudarca.

7. A vezető nem azért van, hogy ülést vezessen. A vezető a politikai irány, a legfontosabb politikai döntések meghozatalának kulcsembere. A pártvezető építi a párt politikai irányvonalát és az azt támogató stabil többséget. Ha rossz irányba megy, akkor le lehet és le kell váltani, de amíg vezet, addig biztosítani kell a vezetés egységét. A pártban a belső választási időszakot közvetlenül megelőző heteken kívül nem lehet belső hatalmi harc.

8. A politikusoknak ambíciói vannak. Ez természetes. Akinek nincs ambíciója, az nem politikus. A pártvezetés dolga, hogy az egymással szemben is megjelenő ambíciókat összefésülje, hogy mindenkinek alternatívát mutasson, hogy békét teremtsen a küzdelemben. Az őszinte beszéd, a felelős közös útkeresés, az, hogy vigyázunk egymásra, legtöbbször segít.

9. Nem változtathatsz állandóan politikát és/vagy vezetést! Nem kérhetsz mindig bocsánatot! A dülöngélő párt dülöngélő országot fog vezetni. Akkor meg az ilyen párt inkább ne vezessen.

10. A pártnak szervezete, tagsága, mélysége van. A párt tagjai úgy általában olyanok, mint a párt választói. Kultúrában, gondolkodásban, élethelyzetben. Lehet elit pártot csinálni. Ez esetben egy szűk elit fogja támogatni ezt a pártot, és a végén hasonlóan szűk választói karanténba fogja zárni. Esetleg lehet populista, „mindenki kedvence”, igénytelen pártot csinálni. Az ilyennek egy ideig akár sok támogatója is lehet. De az ilyen párt a haza sarába fog beleragadni. És akkor persze ragad és lucskos lesz az ország is. Mindkettőre találunk példát mostanában mifelénk.

11. A politika elősorban nem olvasás és írás. A politikáról kell írni, beszélni. Pár ismert történelmi kivételtől eltekintve tudjuk, a szó önmagában nem válik politikai erővé. A politika lényege mindenekelőtt tervezett, szervezett cselekvés. Sokak, nagyon sokak cselekvése. A politika erejét tehát egyszerre adja a vezetés és környezetének műveltsége, tájékozottsága, valamint a szervezett, vezetett, megbecsült párt tömegereje.

12. A politikát sokan hivatásuknak választják. Főállásban, szabadidejükben. Vigyázni kell ezekre az emberekre. Ők adják a párt lelkének, cselekvőképességének közepét, velük, miattuk lehet majd vezetni az országot. Mindenki hibázhat, ha az nem sért tabukat. Mi is hibázunk. Én is. De nem baj. Együtt többek és jobbak vagyunk, mint bármelyikünk egyéni hibája. Aztán pedig megvédjük egymást.

13. Általában ne hallgass ellenfeleidre! Mindegy mit csinálsz, szerencsétlen, buta, alkalmatlan embernek fognak feltünteni. A sajátjaiknak játszanak, téged meg karcolgatnak. Bírd ki a karcokat. Ne olvass kommenteket! Harcos támogatóid és gyűlölettel teli ellenfeleid lesznek ott. Használd a közösségi médiát, de ne engedd, hogy az használjon téged.

14. Nekünk valami ilyesmi van a fejünkben a DK-ban. Talán ezért is vagyunk ott, ahol. Azt gondoljuk, hogy a fentiekben van megfontolandó igazság. Mindenesetre, mi így próbáljuk csinálni. Egyelőre inkább jól, mint rosszul.”

Fotó: Instagram/Gyurcsány Ferenc