Amerikai segítséggel miért ne sikerülne egy „csomag” eljuttatása orosz földre?
„Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszter a minap arról beszélt, megvan az esélye annak, hogy az ukrán kormány piszkosbombát vet be a front valamely pontján. Ez tökéletesen illik a Robert C. Castel által is felvázolt eszkalációs létrába. Az ukrán vezetés megszólalásai némileg ellentmondanak egymásnak, ugyanis míg a hadügyminiszterük azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem terveznek ilyet, addig Zelenszkij nem riad vissza a szélsőséges fenyegetésektől. Habár Ukrajnának nincs atomja, szorult helyzetben szinte biztos, hogy erőset húznának.
Egyelőre a saját területeikért folyik a harc, ráadásul állítólag most még ha lassan is, de visszafoglalnak bizonyos részeket. Egyelőre tehát badarság lenne részükről ledobni egy kisebb radioaktív töltetet, legalábbis ha az »ősi ukrán föld« visszafoglalása a cél. Orosz területre nyugati segítség nélkül pedig nem fogják tudni eljuttatni a bombát, és meg is érkeztünk a probléma gyökeréhez. Az amerikai elithez.
A Biden-adminisztráció és Pressman úrék egyre kevésbé titkolják, hogy nyakig benne vannak a háború kirobbantásában és az ukrán oldal szervezésében. Az Egyesült Államok vezetését a legkevésbé sem érdekli Európa sorsa, jól láthatóan a minél nagyobb káoszra törekszik, hiszen ennyire meggyengülve csak azon tud uralkodni. Ha sikerült a gázvezetéket felrobbantaniuk, akkor miért ne sikerülne egy ilyen csomag eljuttatása orosz földre?
Ha megtennék, abból vastagon kapna Lengyelország és minden amerikai katona is, aki ott állomásozik. A konfliktus egyre szélesedne, hiszen ha nem is közvetlenül, de áttételesen a NATO-t is csapás érné. Hogy melyik oldalról? Természetesen mindkét oldal propagandagépezete beindulna, hogy a másik volt a tettes, így az észak-atlanti bevonódás egyre közelebb kerülne. Ez sajnos csak és kizárólag Amerikának érné meg, Oroszország valószínűleg mára megértette, hogy az egyetlen »játszótere« Ukrajna lehet, mert velünk nem tudják felvenni a harcot. Csak atommal. De hogy ők kezdjék, az a fentiek miatt nekem egy kicsit kétséges...”
Nyitókép: MTI/EPA/Sipa USA pool/Oliver Contreras
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
