Ursula gyógyszere

„Ursula kemény, katonás asszonyság, aligha véletlen, hogy uniós funkciója előtt a német védelmi tárcát vezényelte. A khaki szín legalább úgy illett hozzá, mint mai, hideg tónusú, uniós kiskosztümjei.

Azért Ursula is gyakran mosolyog, de mosolyának mindig élei, szegletei, hegyes nyilai vannak. Arcán, ahányszor csak az uniós magasból kinyilatkoztat, lágyságnak semmi nyoma.

Ő a 21. század tipikus kvázi politikusa. Kvázi, mert funkciója politikai funkció ugyan, miközben céghálózatok televénye sejlik mögötte. Mit sejlik – kitüremkedik! Cégpolitikus, abban a trendi értelemben, hogy a politikát a multi-cégek fokozatosan cégesítik, vagyis a nekik megfelelő ügyintézői szintre korlátozzák, s ha nem lennének a világban itt-ott még ennek ellenszegülő – »autokrata, populista, fasiszta«, stb. – politikusok, Nyugaton már rég totális céguralom lenne. De ezek a kiveszőben lévő, s minden ellenkező híresztelés ellenére demokratikus politikusok a szakmát még mindig »idejétmúltan« gyakorolják (ameddig hagyják nekik).

Egy cég azonban eredendően parancsuralmi szervezet, a demokráciát, legföljebb ha dekorációként használja, mint olykor szükséges, ám komolytalan procedúrát. Egy katonás múltú asszonyság olajozottan illeszkedhet bele egy ilyen struktúrába, ámbár ebbe a hadfinak nemigen mondható, mindig kedélyesen spicces Juncker úr is kiválóan beilleszkedett, sőt még nyíltszíni csókot is váltott némely totyakos amerikai cégvezérrel. Ursula nyilvánosan soha nem csinált ilyet, de vele se volt semmi probléma. Már a Bundeswehr élén eltöltött évei alatt is akadt egy-két »érdekes« beszerzése, amitől a cégek szemében nyilván csak még érdekesebb lett.”

Nyitókép: Mandiner Archív