Egyedül egy szempont van: Magyarország

"Szijjártó miniszter egyetlen szót sem vesztegetett a terrortámadás elítélésére. Amikor ezt írom, a külminisztérium ritkán frissített honlapján még címoldali hír az augusztusi bejelentés, hogy „elítéljük az Izrael elleni terrortámadásokat”, azaz hogy Gázából indítottak rakétákat, magyar kormánykörökben tehát tudják, hogy civil célpontok rakétázása: terrorcselekmény, ha a rakétázó nem jóbarát. Ám Szijjártó ahelyett, hogy csatlakozna a nyugati világhoz és elítélné a gaztettet, így bölcselkedik: „Az a korábbi meglátásunk, amely szerint a 25. órában vagyunk, hogy végre valamit tegyünk a béke érdekében, egyáltalán nem volt túlzás (...) Ha a béketörekvések nem veszik át az eszkalációs törekvések helyét, akkor itt nagyon nagy baj is lehet.” Érdekelne, hogy Bucsa, Kramatorszk, Mariupol, Enerhodar, Izjum után milyen „nagyon nagy bajt” tud még a miniszter úr elképzelni, ami elkerülhető lenne béketárgyalásokkal? Érdekelne továbbá, hogy Szijjártó meg a főnöke szerint ki eszkalál, akinek nem kéne. Elképzelésük szerint az áldozatnak kellene megbánnia bűneit, és békés kompromisszumra jutnia gyilkosával, kínzójával, megerőszakolójával, kirablójával, deportálójával, városainak lerombolójával, vagy fordítva: a Hágára érett hóhér gondolja meg magát, és ajánljon kompromisszumot (aminek persze része volna Ukrajna nemzeti szuverenitásának megszűnése)?"

" Két pogány közt , Egy hazáért ...."

Ez a hangzatos szöveg, egy ótvar nagy demagóg blöff, főleg egy külügyminiszter szájából. Öl, butít és nyomorba dönt.

Most képzeljünk el Szijjártó helyett, egy tehetségtelen, politikai kinevezett Gönzcöt. Brrrrr.