Birtokba venni a saját hagyományt

„Pál István Szalonna és bandájának Útravaló című lemezét hallgatom. Az anyag tisztelgés a szatmári Murzsa Gyula emléke előtt, akitől muzsikusunk annak idején életre szóló mesterfogásokat tanulhatott. 

A felvett anyag pompás áttekintése a szatmári népzenének. Olyannyira, hogy Szalonnáék muzsikája mákonyként hat, fogva tartja az embert, legszívesebben egész álló nap hallgatnánk újra és újra a magyar, valamint zsidó és cigány hanganyagot, amelyet a banda egyazon igényességgel és hűséggel tolmácsol hallgatóságának. Ez a lemez a Szatmári bandák óta a legmélyebb betekintést nyújtja a Felső-Tiszavidék népzenéjébe. 

Akkor, úgy harminc éve a magyarországi Szatmár kicsiny falvaiban még élő muzsikusok játszották fel dalaikat, itt pedig a Trianonnal három országba szakadt hajdani vármegye szellemét élesztgetik újra boszorkányosan jó zenészek. 

Hallgatja az ember például a nyolcpercesnél is hosszabb nyitótételt, az egyébként jól ismert dalokat, és rögvest móriczi forgatagban, bálban, lakodalomban, kivilágos kivirradtig idején érzi magát.”

Nyitókép: MTI / Kovács Anikó