Az alapvető kormányzati reakció minden problémára a piaci viszonyok el nem fogadása.
„Képzeljük el, hogy pékek vagyunk, és úgy állapodunk meg a vásárlóinkkal, hogy a liszt árára ráteszünk 50%-ot különböző költségeinkre, és ezen az áron adjuk nekik a kenyeret, így kötünk velük szerződést. Tehát ha 100 forint a liszt, akkor 150 forintért szállítunk nekik kenyeret (most tekintsünk el attól a példa kedvéért, hogy 1 kg lisztből nem 1 kg kenyér lesz). Ám ahogy megy fel a liszt ára, az emberek egyre kétségbeesettebbek, hiszen mikor eléri az 1000 forintot a liszt, akkor már 1500 forintba került a kenyér. Ezért tegyük fel, hogy a kormány hoz egy döntést, miszerint holnaptól 800 forint a kenyér ára, és a pékek kötelesek ennyiért adni. Nyilván minden pék azonnal bezárna. De ha nem engednék, hogy bezárjon, akkor viszont tuti, hogy próbálná az összes szerződését felmondani, és újat nem kötni.
Nos, a bankok éppen így járnak/jártak Magyarországon. Először a változó kamatozású lakossági jelzáloghitelek kamatát rögzítette a valóság töredékén az állam, később a fix kamatozásúak jelentős részét is, majd most a vállalkozások kapnak olcsó(bb) hitelt a bankoktól, mint ami a valóságban létezik. Tudom, hogy Magyarországon mindenki gyűlöli a bankokat (»van ott bőven pénz, fizessenek nyugodtan«), de ennek ellenére ez pont olyan üzlet, mint a pékség: vannak költségek, és vannak bevételek. És ha a bevételeket rendeletileg a költségek alatt rögzítjük, akkor veszteséges lesz a működés, és nyilván a bankok nem fognak hitelezni, vagy sokkal kevesebbet, mint egyébként tennék. És ha nincs hitel, nem lesz növekedés sem. Sőt, ezt látva más szektorokban tevékenykedők is elgondolkoznak, hogy ők mikor kerülnek sorra, és akkor végülis miért ruháznak be egyáltalán Magyarországon? Arról nem is beszélve, hogy eleve a gazdaságpolitikai hibák miatt alakult ki ilyen magas kamatszint, azaz a kormányzat a saját hibáit fizetteti meg véletlenszerűen kijelölt szereplőkkel.
A magyar kormány folyamatosan olyan intézkedésekkel kezeli a problémákat, amelyek rövid távon megoldást kínálnak sokak számára – de másvalaki pénzéből, végeredményképpen viszont felélve a jövőt, a hibákat pedig mindig ráfogja valaki másra - de hát éppen ez a gazdasági populizmus lényege. Ez történt például a magánnyugdíjpénztárak államosításával, amely bár részben enyhítette az adósságproblémákat és csökkentette a költségvetési hiányt, ám cserébe 20 év múlva nem lesz elég nyugdíja egy csomó embernek. Ez történt a benzinárszabályozással: olcsóbb lett a benzin, és időlegesen nem nőtt az infláció, de hiány alakult ki, és valószínűleg a jövőben kevesebb benzinkút lesz. Ez történt az árstoppokkal és a kisker-szektor adóztatásával: rövid távon örültek az emberek, de végül jóval nagyobb élelmiszerár-infláció lett, mintha nem csináltak volna semmit.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Az érme hátoldalán egyik jogtudósunk képe jelenik meg.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Deák Dániel szerint csak gyűlnek a kérdések a Tisza Párt körül.
Az, hogy a Magyar család együtt szed ki pénzt az adott munkahelyükről nem újkeletű.
Ami Európában történik, az a bevándorláspárti politika következménye, amelyet a szövetségre lépett három európai politikai erő évek óta képvisel – magyar lerakataikkal együtt. Nagy Ervin írása.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
