Mintha egy másik világban történt volna

„Mintha egy másik világban történt volna, mintha azóta évtizedek teltek volna el, mintha réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... Pedig kereken egy éve történt, hogy a magyar kormány elrendelte újból a maszkviselést, és lehetővé tette a munkáltatóknak, hogy kötelezővé tegyék az oltást alkalmazottaik számára.

Volt, akit ez megnyugtatott (kevesen), volt, aki fölháborodott (elég sokan), a sajtó nagy része és az értelmiség többsége pedig azon kárált, hogy a kormány ezt a felelősséget miért a munkáltatók vállára helyezi. Mert igazából azt szerették volna, hogy az egész társadalomra nézvést a kormány vezessen be kötelező oltást. Ki félelemből, ki számításból. Utóbbiak abban reménykedtek, amit én akkor el is mondtam: ha ez átmegy a gyakorlatba, akkor bukik meg a kormány. Nem ment át, nem bukott meg. 

Viszont ki sem haltunk a felelőtlenség tobzódása ellenére. Azonban a Covid sem tűnt el. Akkor volt a hétnapos átlag szerint 28 halott, most 20. Az oltások hatását nézve sem fogunk eget rengető változást találni, a bezzegállam Új-Zéland idén év elején már 80 százalék felé közelített átoltottságban, és ennek ellenére halottaik közel 100 százaléka erre az évre esik. Az egyetlen igazi változás, hogy most már az egész jóformán senkit nem érdekel.

Ahogy ez előre látható volt. Az állítás két és fél éve is az volt, hogy ennek a vírusnak a veszélyessége nem éri el azt a szintet, hogy az egész társadalomra vonatkozó korlátozásokat vezessenek be, az emberek előbb-utóbb együtt fognak élni a veszéllyel, csodaszert és életelixírt pedig úgysem fogtok föltalálni, így a vírussal nem fogunk kiszúrni, ha magunknak ártunk egy hatalmasat. Amit tenni lehet (ahogy ez szintén elhangzott az első pillanattól, csak a nyomorultak falkája direkt hagyta figyelmen kívül: kényelmesebb volt szalmabábokkal vitatkozni), amit minden komolyabb járvány idején: védeni a kórházakat és idősotthonokat, és mivel ez egy új, kevéssé ismert vírus, néhány kifejezetten a veszélyeztetett csoportokat védő intézkedést ideiglenesen bevezetni. Többet úgy sem fognak hosszú távon elviselni az emberek, akkor meg minek?

És íme, eltelt egy év az utolsó hisztiroham eredménye óta, és nincsenek intézkedéseket követelő hangok. Pedig a különbség csupán nyolcfő az átlaghalálozásban. Ám, ha nem lehet ezzel a tájékozottságot, a felelősségteljességet, a kiválóságot fitogtatni, akkor húsz halott nem halott.”

Nyitókép: Hont András Facebook-oldala