Szerintem az államra tegyünk ársapkát

„Tudom, a tojás, a sajt és főleg a kenyér is drága, de ez semmi ahhoz képest, amennyibe az állam kerül nekünk. Egyre többe. A vak is látja, hogy egyre több ÁFÁ-t söpör be magának az égbe szökő árakból. Az élelmiszerárak a hivatalos statisztika szerint 35 százalékkal magasabbak, mint egy éve, az itthon gyártott ipari termékek ára 66 százalékkal. (Az már majdnem kétharmad, annak pedig örülni szoktunk, de most valahogy nem tudok.) Ez 35 illetve 66 százalékkal több ÁFA-bevételt jelent.

Persze ami igazán jó minőségű és hasznos, annak az ember hajlandó megfizetni az árát. A mi államunk esetében szó sincs erről. Egyre kevesebb dologra használható, arra sem, amire való. Most épp a szociális feladatai alól bújik ki. Ilyesmivel nem akarja bepiszkolni a kezét. Beláthatjuk, neki is csak kettő van belőle, az meg másra is kell. Például gyorsan be kell söpörnie a javak még el nem happolt maradékát, etetnie klienseit, ha meg ne adj isten sürgősen távoznia kellene, pl. az ereszcsatornán való kapaszkodáshoz aztán igazán két kéz kell. Még az is lehorzsolódhat, mint tudjuk. Az Unió felé való folyamatos ökölrázásról ne is beszéljünk, az is strapás kézi munka.

Szóval az állampolgáraival való törődést fájó szívvel el kellett engednie. Biztosan szomorú miatta, hiszen már úgy a szívéhez nőttünk. Ezért a legkeményebb jellemű, fegyverhez szokott államférfiakra bízta az új (anti)szociális szabályok benyújtását. Mint a Magyar Narancs jellemzi őket: a főrendőrre és a fővadászra, Pintérre és Semjénre, ők jegyzik a törvényt. Egyedül azért egyikük sem merte.

De a morc férfikülső esetükben is érzékeny szívet takar. Fegyvert nem hoztak a Parlamentbe, csak salátát. Salátatörvényt, abban is kíméletesen elrejtették az új paragrafusokat.

Így is elég kárt tesznek a megcélzott többszázezer emberben, aki jelenleg szociális gondoskodásra szorul. »Lex Megdöglesz«-üzeni nekik a törvény.”

Nyitókép: Ficsor Márton