Az energiaválság szétveri Európa versenyképességét

„2022 szeptemberében Amerikában a WTI kőolaj hordónkénti átlagára 83,8 dollár volt, Ázsiában az egyik legnagyobb mennyiségben vásárolt olaj, az Ural már csak 68,4 dollárba került, miközben az Európában irányadó típus, a Brent 90,6 dolláros áron forgott. Eközben az Egyesült Államokban a benzin kiskereskedelmi ára literenként 1,02 euró volt, míg a kínaiak 1,28 euróért, az uniós országok pedig átlagosan 1,78 euróért jutottak hozzá. Már ez is jelentős versenyképességi különbséget okozna, de az iparban és a háztartások ellátásában különösen fontos a gáz is: míg az amerikai piacot jellemző Henry Hub gáz ára szeptemberben 26,9 euró volt megawattóránként, Ázsiában a JKM 164,2 euróba került, Európában viszont a TTF gáz ára 203,4 euróra rúgott. 

Szeptemberben Európa Amerikánál és Ázsiánál is drágábban jutott hozzá az olajhoz, az üzemanyaghoz és a földgázhoz is, az energiaháború tehát meglepetésként érte, és azt minden fronton elvesztette. A megsemmisítő csapást az jelentette, hogy Amerika az uniós árakhoz képest 655 százalékkal olcsóbban jutott gázhoz Európánál. Bár Amerikával egy szövetségi rendszerben, közös háborús célokért küzd az unió, mégis be kell látni, hogy a harcoló felek igencsak egyenlőtlenül viselik a konfliktus költségeit.

A gazdasági hátország biztonságában – az energiafüggetlenséget az elmúlt időszakban sikeresen elérő – Amerikát találjuk, amely a világ pénzét adva, globális tőkemenedékként a gazdasági háború biztos mentsvára. Az eleső végvár viszont a magára maradó Európa, ahol a háborús tervgazdaság a mindennapok részévé válik.

EURÓPÁNAK RÁ KELLETT JÖNNIE, HOGY ÁLLÍTÓLAGOS SZÖVETSÉGESEI ÉS ÁLLÍTÓLAGOS ELLENSÉGEI IS JELENTŐS HASZNOT REALIZÁLNAK A KISZOLGÁLTATOTTSÁGÁNAK KÖSZÖNHETŐEN:

a kétirányú »pénzszivattyú« valódi zéróösszegű játékként csoportosítja át az európai jövedelmeket más nagyhatalmakhoz. 

A gazdasági sokk most a korábbi járványhelyzetnél is súlyosabb, ezért ismét mesterségesen kell lélegeztetni az európai gazdaságot. Erre azonban nem mindenki képes: több európai ország aggodalommal figyeli, hogy miközben például a szlovák miniszterelnök gazdasági összeomlást vetít előre brüsszeli támogatás nélkül, addig Németország különutas politikát folytatva, európai viszonylatban kiemelkedő gazdasági erejére támaszkodva egy rendkívüli mentőcsomagot jelent be saját vállalatainak.

Ezt persze formálisan gondosan elválasztja a közpénzügyi helyzetétől, de valójában egy hatalmas árnyékköltségvetést készít. Jól mutatja Németország mozgásterét, hogy a 200 milliárd eurós új támogatási csomag (a 2021-es GDP 5,5 százaléka) bejelentésének hírére a német adósságköltség (tízéves kötvényhozam) nem romlott, hanem még csökkent is. Németország szinte egyedüliként képes így meghajlítani a gazdasági törvényszerűségek terét és ezt fel is használja arra, hogy az energiaválság kezelésére elsősorban egy brutális méretű eladósodással válaszoljon.”