Köbli Norbert forgatókönyvíró és Tősér Ádám rendező nagyszerű munkát végeztek.
„A modern magyar demokrácia filmes feldolgozása sajnos egyelőre szegényes. A tavaly megjelent nagysikerű Elk*rtuk után végre megérkezett a Blokád, amely az 1990-es taxisblokád időszakát dolgozza fel.
Nem vagyok filmkritikus, így nem arról fogok most értekezni, amit unalmas és sablonos kritikákban lehet olvasni, hanem arról, hogy milyen hatással volt a film egy ma harmincas éveinek elején járó emberre, aki az események idején még csecsemő volt.
Nyilván újságíróként és a történelem iránt érdeklődőként sokat olvastam az eseményekről, de más olvasni, archív felvételeket nézni, mint egy filmet. Köbli Norbert forgatókönyvíró és Tősér Ádám rendező nagyszerű munkát végeztek. Egy film esetében, nézői szemmel a nagyszerű munka azt jelenti, hogy hatást vált ki a mű és további gondolkodásra sarkall.
Például arra, hogy milyen is volt az a hozzám hasonlóan csecsemőkorú magyar demokrácia? Mekkora mozgástere volt a regnáló kormánynak? És hogyan alakult ki az a politikai adok-kapok, ami lényegében a mai napig is tart?
Antall József és a kormánya nem volt könnyű helyzetben, olyat kellett végrehajtaniuk, amilyet még senkinek sem a modern magyar demokrácia esetében. Átmenetet a kommunista diktatúrából. Persze utólag könnyű okosnak lenni, hogy ezt meg azt másképp kellett volna, de még egyszer jelzem, hogy itt Magyarország rendszerváltozás utáni első kormányáról beszélünk. Olyan emberekről, akik előtt ezt még senki nem csinálta. Csecsemőkorú demokrácia gyermekded hibákkal.
A film egyik nagy erénye, hogy tűpontosan mutatja be, hogy már a rendszerváltozás környékén elkezdődött az, ami a mai napig is tart. Vagyis az SZDSZ-ben formát öltő baloldalt már akkor is minden esetben a zavarkeltés érdekelte. Lehetett itt kialakuló demokrácia, formálódó Magyarország, a balliberális elitet ezekben az időkben is már csak a hergelés és a pitiáner politikai haszonszerzés mozgatta. Ennek legékesebb példája az a Göncz Árpád, akit a balosok szentként tisztelnek, azonban SZDSZ-es köztársasági elnökként jobban dolgozott benne az SZDSZ, mint az államfői lét. És ezek a politikai játszmák azóta sem változtak.”
Fotó: INTERCOM / SZVACSEK ATTILA, SZUPERMODERN STÚDIÓ
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
A szlovák–cseh–magyar koprodukcióban, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Forrás című dráma a július 3-án kezdődő 60. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába is meghívást kapott.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Vasárnap ünnepli születésnapját Hollywood egyik utolsó keménylegénye.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
Két hónappal a választások után a bankár Kármán András megbízatásának első pontját teljesítette is.
Donald Trump végre már látja a fényt az alagút végén.
