Köbli Norbert forgatókönyvíró és Tősér Ádám rendező nagyszerű munkát végeztek.
„A modern magyar demokrácia filmes feldolgozása sajnos egyelőre szegényes. A tavaly megjelent nagysikerű Elk*rtuk után végre megérkezett a Blokád, amely az 1990-es taxisblokád időszakát dolgozza fel.
Nem vagyok filmkritikus, így nem arról fogok most értekezni, amit unalmas és sablonos kritikákban lehet olvasni, hanem arról, hogy milyen hatással volt a film egy ma harmincas éveinek elején járó emberre, aki az események idején még csecsemő volt.
Nyilván újságíróként és a történelem iránt érdeklődőként sokat olvastam az eseményekről, de más olvasni, archív felvételeket nézni, mint egy filmet. Köbli Norbert forgatókönyvíró és Tősér Ádám rendező nagyszerű munkát végeztek. Egy film esetében, nézői szemmel a nagyszerű munka azt jelenti, hogy hatást vált ki a mű és további gondolkodásra sarkall.
Például arra, hogy milyen is volt az a hozzám hasonlóan csecsemőkorú magyar demokrácia? Mekkora mozgástere volt a regnáló kormánynak? És hogyan alakult ki az a politikai adok-kapok, ami lényegében a mai napig is tart?
Antall József és a kormánya nem volt könnyű helyzetben, olyat kellett végrehajtaniuk, amilyet még senkinek sem a modern magyar demokrácia esetében. Átmenetet a kommunista diktatúrából. Persze utólag könnyű okosnak lenni, hogy ezt meg azt másképp kellett volna, de még egyszer jelzem, hogy itt Magyarország rendszerváltozás utáni első kormányáról beszélünk. Olyan emberekről, akik előtt ezt még senki nem csinálta. Csecsemőkorú demokrácia gyermekded hibákkal.
A film egyik nagy erénye, hogy tűpontosan mutatja be, hogy már a rendszerváltozás környékén elkezdődött az, ami a mai napig is tart. Vagyis az SZDSZ-ben formát öltő baloldalt már akkor is minden esetben a zavarkeltés érdekelte. Lehetett itt kialakuló demokrácia, formálódó Magyarország, a balliberális elitet ezekben az időkben is már csak a hergelés és a pitiáner politikai haszonszerzés mozgatta. Ennek legékesebb példája az a Göncz Árpád, akit a balosok szentként tisztelnek, azonban SZDSZ-es köztársasági elnökként jobban dolgozott benne az SZDSZ, mint az államfői lét. És ezek a politikai játszmák azóta sem változtak.”
Fotó: INTERCOM / SZVACSEK ATTILA, SZUPERMODERN STÚDIÓ
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Donald Trump techmilliárdos szövetségese egy X-posztban azt állította, hogy a közösségi oldal felhasználói tájékozottabbak a magdeburgi eseményekkel kapcsolatban, mint a német újságírók.
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
