Éjszaka súlyos összecsapások zajlottak az örmény-azerbajdzsáni határon

„Éjszaka súlyos összecsapások zajlottak az örmény-azerbajdzsáni határon. A pár órás összetűzés során min. 49 örmény katona vesztette életét (plusz ennek háromszorosa valószínűsíthetően a sebesültek aránya, eddig 6 halott azeri pilótáról olvastam),  Örményország belsejében, a Van-tó környékén azerbajdzsáni drónok végeztek felderítést. A jelek szerint mintha elindult volna egy, 2020-hoz hasonló széleskörű támadás, ami végül orosz közvetítéssel leállt. Az eset nem előzmény nélküli, és sokatmondó.

1. Túl messzire nem mennék vissza, elég 2020-ig. Akkor Örményország megalázó vereséget szenvedett, a de facto általa ellenőrzött Hegyi-Karabahot körbevevő régiókat visszafoglalta az azerbajdzsáni hadsereg, sőt a kulcsfontosságú Susi (Susa) várost is. Akkor is orosz beavatkozás vetett véget a 44 napos háborúnak, viszont úgy, hogy Hegyi-Karabah területén orosz bekéfenntartók jelentek meg. Szintén oroszok ellenőrizték az örményországi és karabahi területeket össszekötő megmaradt fő útvonalat (lacsini korridor, 1. kép sötétkék vonal) is, tehát Moszkva véráldozatok nélkül terjesztette ki katonai jelenlétét. Baku részéről ez felháborodást keltett, mert de jure azerbajdzsáni területen jelentek meg orosz erők. Az akkori tűzszüneti megállapodás gyenge pontja orosz részről viszont az volt, hogy valószínűleg 2025-ben ki kell vonulniuk. 

2. Új körülmény azóta, hogy a február 24-én elindult invázió viszont láthatóan meggyengítette Moszkva képességét jelenlétének biztosítására a térségben. Augusztusban átadta azerbajdzsáni ellenőrzésre a fent említett, általa ellenőrzött korridort. Az azeri érvelés mögött az állt, hogy a korábban ígért alternatív elkerülőút örmény részét Jereván nem fejezte be időre (gondolom eréllyes moszkvai fellépéssel ezt az érvet valahogy kezelni lehetett volna). Az útvonal mentén kb. 200 örmény hagyta el végleg a szülőföldjét. Közben folyamatosak voltak a határvillongások, de a tegnapiakhoz hasonló méretet nem érték el.

3. Fontos látni, hogy 2020-hoz képest, amikor Baku ügyelt arra, hogy Örményország de jure határait ne sértse meg, tegnap már ezen a vonalon történt az összetűzés. Ez azért jelentős, mert Jereván tagja a KBSZSZ-nek (konyhanyelven »orosz NATO«, de inkább senki ne használja ezt), ami szervezetként a tagjai külső határai védelmét garantálja. A KBSZSZ be is jelentette, hogy elkezdték kidolgozni a mechanizmusokat, hogy de-eszkalálják a még mindig feszült helyzetet (értsd: visszafogják Bakut, egyelőre nem katonai eszközökkel). Moszkvának több se kell, mint egy kiújuló harc a térségben, de a főbb nyugati politikusok is nyugalomra intenek.

4. Azerbajdzsán pufferzóna kialakítását követeli Örményországtól (lsd. a 2., nem hivatalos képet). Ez utóbbi megvalósulásával, illetve a lacsini korridor átadásával meglátásom szerint fizikailag ellehetetlenül a de facto örmény ellenőrzés alatt maradt karabahi területek felkészítése arra az esetre, ha 2025-ben nem hosszabbít Baku a tűzszüneti megállapodáson és ki kell vonuljanak az orosz erők.

A világ 2022-ben c. MCC-s kiadványukban röviden éritettem a térséget. Úgy láttam, hogy Moszkva gyengeségét kihasználhatja Baku (ebben azóta határozottabb vagyok). Akkor azt a kérdést tettem fel, hogy ukrán sikerek láttán »az átlagos örményben felmerülhet a kérdés: ha most a gyengébb, védekező [ukrán] fél győzött, lehet, hogy másfél évvel ezelőtt mi is képesek lettünk volna győzni, ha erősebb nemzetközi támogatottság van mögöttünk?«”

Nyitókép: Vigóczki Máté György Facebook-oldala