Orbán Viktor: Karnyújtásnyira vagyunk a békétől
A miniszerelnök szerint eljött az idő, hogy mi magyarok újra meggyőzzük egymást.
Orbán Viktor még ezen a nyáron is megpróbálta valamennyi nehézségünket külső eredetű összetevőkkel magyarázni, elsősorban a háborúval.
„A hónap végén jelent meg az a közvélemény-kutatási adat, amely a háború kapcsán elképesztő erővel mutatja meg a Fidesz táborának egységességét. Abban a kérdésben mindenképpen, miszerint e többmilliós táborban egyértelműen fogadják el még azt az álláspontot is, amelynek a hangoztatását a kormánytagok is legfeljebb csak házi használatra, az itthoni, zártabb közegben merik maguknak megengedni. Ez az álláspont lényegében megegyezik az orosz fél szempontjainak az elfogadásával. S aligha tévedünk nagyot akkor, amikor azt sejtjük, hogy ennek a »sikernek”« a magyarázataként érdemes figyelembe venni az évek óta hangoztatott – és 2015 óta lényegében kormánypolitika rangjára emelt – Nyugat-ellenességnek a másodlagos hatásait. Külpolitikai kérdésekben úgy tűnik, hogy a kormányt – a maga támogatói körében – nem fenyegetheti legitimációs veszteség. Éppen ezért nem véletlen az sem, hogy Orbán Viktor még ezen a nyáron is megpróbálta valamennyi nehézségünket külső eredetű összetevőkkel magyarázni, elsősorban a háborúval.
Nagy kérdés, hogy járható megoldás lesz-e mindez ősszel, amikor a gondok már egyértelműen a hazai terepeken fognak halmozódni. Tizenhatezer tanár hiányát a közoktatásból, hasonló nagyságrendű egészségügyi dolgozó távozását például nagyon nehéz lesz külső ármánykodók, Soros-féle ügynökök aknamunkájára hivatkozva elintézni. És hallgatni arról, hogy ez a kormány tizenharmadik éve felel a belső folyamatok alakulásáért.
Nem lehet kérdés, hogy ilyen méretű aszályra talán senki nem emlékezhet, és ezek után már az élelmiszerárak állandó emelkedése sem lehet meglepetés. Nem lehet kérdés az sem, hogy a háború számtalan, előre nem látott gazdasági, szociális, ellátási és nemzetközi konfliktussal jár. Az sem lehet kérdés, hogy az energiahordozók egekbe szökő áraival szemben szinte reménytelen nemzeti szinten felvenni a küzdelmet. (Az már lehetne kérdés, hogy tizenkét év alatt mi tettek és mit nem az egyoldalú energia-függés csökkentése érdekében…) Végül, az sem lehet vita tárgya, hogy a Covid két éve oly mértékben szaggatta szét a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, hogy mindennek a hosszabb távú következményeit még fel sem dolgozhattuk.
Mindezt figyelembe véve, mégis azt mondjuk, hogy a külső eredetű gondok csillapítása érdekében megtett kormányzati lépések a legtöbbször összhangban sem állnak a problémák valós természetével. Ez a nyár, de még az augusztus is időnként megdöbbentő arányérzékelési és társadalmi érzéketlenségi problémákat vetett fel.
Ilyen fenyegető jelenségek közepette így kinyírni a katások – csaknem félmilliós táborának – megélhetését; ennyire átgondolatlanul bevezetni a rezsifizetés részletkérdéseit; ellentmondásosan szabályozni a fakitermelést; megvenni a Vodafone hazai cégét; Brüsszelre mutogatni az elmaradó pedagógus-fizetésemelések miatt; látványosan megemelni a saját kabinetünk fizetéseit; tétlenül nézni az árfolyam-romlást és feszíteni a húrt a brüsszeli alkukon; mindeközben eljátszani a kiemelkedően fontos nemzetközi tényező szerepét, és közben folyamatosan szembemenni a szövetségesi rendszerrel...nos, nem is érdemes folytatnunk e hosszú listát. Az alapvető probléma így is nagyon világos.”
Nyitókép: Youtube