Az élet érték, az élet szent, az élet irgalomért kiált

Fontos döntés született, olyan, ami emberi életeket menthet meg a haláltól. Sőt, a külföldi tapasztalatok egybehangzóan igazolják, hogy a feltételes mód teljesen fölösleges, azaz így helyes a megállapítás: a döntés egészen biztosan emberi életeket fog megmenteni. Normális esetben az ilyet ünnepelni szokás. 

Az, hogy a szívdobbanás-határozatot nem egyöntetűen ünnepli a társadalom, kórtünet, és attól tartok, túl sokat elmond 2022 nyugati világáról. Az, hogy vita tárgyát képezi, ember-e az ember, hogy ebben a témában is elindult a tudománytagadás, sőt, az emberi élet értékének és méltóságának tagadása, a dehumanizáló, szélsőségesen liberális kor önfelemésztő folyamatának talán legnagyobb felkiáltójele. Temetésre persze nem kell készülni, a végső szó nem a halál kultúrájáé lesz. 

Sokkal inkább azoké, akik vallják, hogy az élet abszolút érték. Akik vallják, hogy

sem az anyaméhben, sem azon kívül, a fogantatástól a természetes halálig teljeskörű védelem illeti meg, és akik vallják, hogy a „Ne ölj!” parancsa kötelez és nem olyasmi, amit kényünk s kedvünk szerint hajlítgatni lehet. 

Persze, ahogy az várható volt, szélsőliberális körökben a módosítás már-már hisztérikus reakciókat váltott ki. Kálmán Olga, a Demokratikus Koalíció politikusa például úgy interpretálta a magzatok, azaz a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő embertársaink védelmében hozott intézkedést (amelyről meg kell jegyezni, hogy – sajnálatos módon – nem tiltja az abortuszt, azaz bárki, aki mindenáron véget akar vetni gyermeke életének, az továbbra is megteheti), hogy azzal a kormány belerúg a kiszolgáltatott emberekbe. Tisztelettel gratulálunk a megfejtéshez, ami a logika legapróbb megjelenési formáit is nélkülözte. 

Antoni Rita azért aggódik, mert szerinte most út nyílt az életveszélyes abortuszok felé. Túl azon, hogy a hölgy valószínűleg nem olvasta el a módosítás szövegét, figyelmen kívül hagy egy nem mellékes tényt, mégpedig, hogy

és csak a legritkább esetekben nem vezet egy ember halálához. Ezen felül olykor testileg, de mindenképpen lelkileg is károsít még egy embert, az Antoni Rita által oly’ nagyon védett nőt. (Érdekes kérdés, hogy a méhen belül fejlődő nő miért nem érdemel védelmet…) 

Van aztán önmagát katolikusként definiáló teológus, aki – micsoda meglepetés ez részéről! – ismét szembehelyezkedik a katolikus társadalmi tanítással és azzal, amit a Megváltó tanított. Lelke rajta – sajnos szó szerint.

Cseh Katalin, aki korábban kedélyesen nevetgélt azon, hogy emberi életek kioltása olyan, mint a botmixer használata, most mélységesen felháborodott, mert – érvelése alapján – megnyomorítja lelkileg a nőket, ha anyákká válnak. Bezzeg az abortusz, ugye… Katalin (a többiekkel együtt) elfelejti: azt, hogy anya lett, még soha, senki nem bánta meg. Azt, hogy abortuszra adta a fejét, szinte mindenki megbánta. 

Tóta W. Árpád ismét alkalmat látott arra, hogy verbálisan feltörölje a padlót a kereszténységgel, de hát a remek úriember erre mindenben lát lehetőséget, valamiféle mélységes frusztráció okozhatja talán, de az bizonyos, hogy az emberi élet értékét még ő sem mérte fel a maga teljességében…

Egészen démoni reakciók ezek. Tombolnak, vagdalkoznak, mert egy apró (bár nyilvánvalóan fontos) lépés született az élet védelmében.

És irgalomért kiált: a miénkért, hogy álljunk a legkiszolgáltatottabbak oldalán, gyakoroljuk az irgalmasságot és adjunk esélyt mindenkinek az életre. Lehessen minden embertársunknak születésnapja!

Kapcsolódó

Nyitóképünk illusztráció. Forrás: Pixabay