Újra örök a lengyel–magyar barátság

„Rájöttek, hogy a köztes Európának sosem lesz szövetségese Németország (ahogy Oroszország sem), hiszen a birodalmi logika ennek ellentmond. Az angolszász garanciákat meg a szokásos árfolyamon váltják a térségben. Maradt nekik tehát Magyarország és az örök lengyel–magyar barátság, ami ugyan nem örök és megbonthatatlan, de amikor így emlékszünk rá, akkor rendben lesznek a dolgaink, mert tényleg működőképes.

Brüsszel, amelyik elméletileg nemcsak Belgium, hanem Európa fővárosa is, a britek kilépése óta egyre egyértelműbben Berlin birodalmi érdekeinek kifejezője. Ez így kényelmes – a belgáknak azért, mert megszokták a fantáziaország-főváros státuszt, a németeknek meg azért, mert amióta megváltoztak, azóta európai értékeknek nevezik a rideg és felsőbbrendű német birodalmi célokat. Ezzel mi jobb időszakainkban tisztában voltunk és vagyunk, minden káros naivitást mellőzve. Ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy térségünk, az úgynevezett köztes Európa geopolitikai stratégiája nem állhat másból, mint a kis nemzetek összefogásából, hogy egyszerre legyünk közel és távol a két birodalomtól, a némettől és az orosztól.

Már az eredeti visegrádi magyar–lengyel–cseh hármas szövetséget is azért alapították meg 1335-ben (az évszámnak nem volt olyan másodlagos célja, hogy a szlovákok majd 656 évvel később pironkodjanak), hogy közösen megakadályozzák Bécset a keletről érkező áruforgalom megvámolásában, azaz a mi pénzünk lefölözésében és a mi érdekeink figyelmen kívül hagyásában. Mert már akkor is ez volt a germán világ fő célja köztes Európával. Köztes Európának pedig már akkor volt ennyi esze, pedig az Orosz Birodalom még nem is létezett. Most viszont már létezik, éppen ezért kétszer annyi okunk van okosan összekapaszkodni, mint 1335-ben volt. A lengyelek viszont erről történelmi távlatban is hajlamosak időről időre elfeledkezni, elbambulni, és pirospozsgás arccal követni valami szép, virágos ígéretet.”

Nyitókép: (Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP)