Mi van azokkal a férfiakkal, akik nem menstruálnak? Akkor mégis csak két nem van?

„Úgy tűnik, mégis csak két nem van. Most, hogy bevezették a menstruációs szabadságot a nőknek, Terézváros liberális vezetése elismerte, hogy csak férfi és nő van. Végülis nem rossz eredmény ez Soproni Tamáséktól, csak így érthetetlen, miért agitál mindig a Pride mellett?

A polgármester az erős fájdalommal járó menstruáció terheit – ha valaki orvosi bizonyítékot hoz rá – szabadsággal igyekszik enyhíteni. Milyen jó dolog ez, gondolhatnánk elsőre, hiszen tényleg rengeteg nő van, aki szinte felkelni sem bír a fájdalomtól a menstruációja idején. Nem is tehetnek róla, a természet sajnos ilyen, de az éremnek van egy másik (kellemetlen) oldala is.

Mi van azokkal a férfiakkal, akik nem menstruálnak? Ők akkor is bent lesznek a munkahelyükön, amikor kollégájuk épp nem. Ez évente akár – ha 2-3 erős fájdalommal járó napot számolunk – 20-30 nap fizetett »szabadságot« is jelenthet. Persze ez nem kellemes a nőknek, nem is erről van szó, hanem arról, hogy a munka akkor sem lesz kevesebb, a 20-30 napnyi tennivalót pedig addig férfitársaiknak kell elvégezni.

Mi lenne, ha több pénzt kapnának a férfi dolgozók, hiszen neki csak a törvényben előírt alapszabadság jár? Mi lenne, ha az elvégzendő plusz feladatért megkapná az extra szabadságát töltő kolléganő apanázsát? A menstruációs kiegészítés nem is hangzik rosszul. De tudjuk ugye, hogy nem alapján senkit nem lehet diszkriminálni. Csak pozitívan.

Kell a menstruációs szabadság, hiszen a kellemetlenségek létezéséről nem tehetnek a nők, sokszor szenvednek a fájdalomtól, közben pedig nem tudnak dolgozni. Semmi gond nincs tehát ezzel, ne legyen kevesebb a fizetésük, de a munkájukat elvégző kollégáinak legyen magasabb, és anélkül, hogy túlórázniuk kellene távol a családjuktól.”

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton