A Nyugat vesztett?

„Az egész történet másik fontos dimenziója, ami akár döntő is lehet, hogy a háború drámai módon éppen azt mutatja meg, hogy a Nyugat nemcsak, hogy nem egységes, de alapvető stratégiai eltérés van Európa és Amerika között. Pontosabban inkább az derült ki, hogy Európa és Amerika stratégia céljai egymással szembe mennek ugyan, de Európa uralmi struktúrái kisszerű kollaboránsként akár öngyilkosságig hajlandók támogatni az amerikai birodalmi célokat. Mindez azonban egyre nagyobb tektonikai feszültséget generál legfőképpen az európai uralmi rendszert meghatározó Németországban, hisz a háború a világ egyik meghatározó tőkestruktúráját létalapjától fosztja meg az olcsó és biztonságos orosz energiától és nyersanyagtól való brutális elszakítással. Ez a feszültség egyelőre kezeletlen, és felhalmozódás kiszámíthatatlan, robbanásszerű változásokat hozhat a Nyugat szerkezetén belül, vagyis Európa és Amerika nyílt stratégiai szembefordulása a Nyugat újra definiálását követelheti meg a Rest meghatározó országainak uralmi struktúráitól.

Arról már nem is beszélve, pontosabban nagyon is beszélve, hogy ez a most zajló világháború kimenetelét is döntő módon határozza meg. Az orosz elnök kijelentése, vagyis, hogy a Nyugat vesztett, ennek nyomán egészen más megvilágításba kerülhet. Ma tehát sem maga a Nyugat (West) sem a Nyugathoz képest alternatív létszerveződési módként feltűnni kívánó nem-Nyugat (Rest) nem igazán definiálható drámai átalakulás, illetve formálódás alatt álló képződmény, így, hogy ebben a sorsdöntő világháborúban még korai lenne győztest hirdetni.

Egyelőre kiszámíthatatlan örvénylések formálják a világ sorsát, nincs egyetlen olyan szellemi energia központ sem, amelynek akárcsak hozzávetőleges képe lehetne arról, hogy miként dől el az emberiség sorsa. A ma létező és uralkodó elbeszélési módok egyike sem képes nem hogy válaszokra, de a megválaszolandó kérdések megfogalmazására sem, de a kialakuló helyzet talán ebben is változást hoz majd.”

Nyitókép: Képernyőfotó