Mit is akarnak Toroczkaiék? Forduljon el a nemzeti kormány a cigány tízezrektől, adja vissza a terepet az etnikai feszültséget szító NGO-knak?
A bal- és liberális oldal üresfejei szokták zörögni annak idején, amikor még a Fidesz és a Jobbik barátként láttatása volt műsoron, hogy a Fidesz ugyanazt gondolja, mint a Jobbik, csak nem mondja ki.
Nehéz volna elővenni ezt a fajta ostoba mókát Fidesz-Mi Hazánk relációban, miután a Jobbikkal nem más, mint a baloldal ragadt össze, olyannyira, hogy legfeljebb sok vödör hideg vízzel lehetne őket szétválasztani. Mégis érdemes rögzíteni egy hét eleji parlamenti mozzanatot:
kapcsán látványosan megmutatkozott, hogy mind gondolkodása, mind beszéde ég-föld távolságra van a Fidesz-KDNP-étől.
Toroczkai László pártelnök-frakcióvezető napirend előtt, felszólalása csattanójaként hozta szóba a hazai cigányságot. Azt sürgette a mihazánkos: állítsák le a szerinte „teljesen fölösleges” (!) romaügyi programokat.
Orbán Viktor miniszterelnök azonban azt válaszolta, a romák felzárkózását támogató programokra szükség van, ezért azokat eszük ágában sincs leállítani. Így például „válság ide vagy oda”, a háromszáz legszegényebb település felzárkózását segítő projektet is folytatni fogják,
Toroczkaiék négy éve alakították a Mi Hazánkat, hogy a zsidók mellett a cigányok kollektív leminősítésével is eljátszadozzanak, ha már ezt a Jobbik taktikai okból, illetve szétmállása következtében kevésbé teszi. Apáti István képviselőjük 2020 májusában, a Deák téri kettős gyilkosság emlékére többek között a cigányság degenerációjáról is szónokolt. Hasonlóan nagy a baj Dúró Dórával is, aki kerületi irodájának bejáratára kitett egy plakátot: „Nem lehetünk cigányország!” (Aha, a „Meseország mindenkié” már ledarálva, cigányország pedig előre megakadályozandó…)
Hordereje azonban annak van, hogy Orbán Viktor a cigányellenes párt vezetőjének és rajta keresztül az egész magyarországi társadalomnak értésére adta:
Ez a nagyszabású program, amit a vérprofi katolikus karitatív szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat végez közszolgálatként, egészében magyar forrású.
Részleges toroczkaisták a DK-s érzelműek között is vannak. Nemrég egy inkább gyurcsányista, mint Mi Hazánk-szavazó ismerősöm kajánul jósolta, hogy az orosz-ukrán háború miatti válságnak és az állami építőipari nagyberuházások visszafogásának majd az lesz a következménye, hogy a cigányság visszaszorul a putrijaiba, és akkor aztán megint minden paraszt féltheti a baromfiudvarát és tűzifáját az északkelet-magyarországi falvakban.
Volt is, maradt is itt-ott olyan probléma, amit Kuncze Gábor valahai SZDSZ-es belügyminiszter megélhetési bűnözésnek keresztelt, de sok helyütt visszaszorult. Főleg mert az Orbán-kormányok alatt ötven százalékkal nőtt a cigányok körében a foglalkoztatottság.
pedig már nyolc hónapja dúl a szomszédban a háború. Nem is várható, hogy ez a folyamat olyan könnyen megfordulna; például mert továbbra is jól forog a magyar építőipar betonkeverő-szalagja, ami jól látszik abból is, hogy hiánycikk a házak felújításához a kőművesen túl még a segédmunkás is.
A cigányság középosztályosodásának a fogalma sem kamuzás a miniszterelnök részéről. És ez éppen a nevével fémjelzett korszak társadalmi felzárkózási politikájának köszönhető.
Jártam sok helyütt, ahol magyar és roma együttélésre van ítélve. A rendszeres roma munkajövedelem és a falusi csok megtette együttes jó hatását: a korábbi cigánysorok népe valóban polgárosodik. Lehet, hogy Dúró Dóráéknak nem, de nekem még az a gyakori jelenet is kedves, mikor egy plázában a cigány asszonyság a férjének okostelefonon közvetíti, ahogy a bevásárlóközpontban vásárol. Tényleg polgárosodnak.
Most nem az a fő baj, hogy Toroczkai és frakcióbeli hat társa követeli a romaprogramok beszüntetését. Hanem az, hogy egyebek mellett
Nekem, a nem Mi Hazánk-módra magyar újságírónak szomorúságot okozna, ha például azokat a cigány származású, a saját kisebbségi közösségük körében dolgozó mentorokat, akiket egy baranyai romariportutam során megismertem, a brüsszeli nyomás miatt nem lehetne többé államilag alkalmazni. Vagy ha a végre érdemi képzéseket nem lehetne folytatni, illetve ha az cigány ösztöndíjakat nem lehetne az érintett tehetséges, kiemelkedni vágyó diákoknak újra meghirdetni… Mára 1,7 százalékra nőtt a diplomások aránya az teljes roma közösségen belül.
Mindenesetre ez a kormány, ahol lehet, egyelőre kipótolja a kieső részt. Ráadásul a még leszakadásban lévő cigány rétegeknek sem kell dideregniük a télen, mert egyrészt rég bevezették Orbánék az önkormányzatokon keresztül érvényesülő tűzifaprogramot, másrészt a háborús válság miatt utóbb hozott
a rezsi- és bizonyos élelmiszerfajták árkorlátozásához hasonlóan.
Mit is akarnak hát Toroczkaiék? Forduljon el a nemzeti kormány a cigány tízezrektől, adja vissza a terepet az etnikai feszültséget szító NGO-knak?
Persze értem én: mindez jól jönne a Mi Hazánknak, mert az úgynevezett cigánykérdés visszatérése löketet adna kétes létjogosultságuknak.
Fotó: MTI/ Mohai Balázs