Még érdekesebbek azonban az eredmények, ha megnézzük, milyen körzetekben történt mindez. Az egyetlen ellenzéki győzelem a Sasad-Gazdagrét vidéken történt, de a körzethez hozzátartozik egy kicsiny rész a Sas-hegyből is, ami már tulajdonképpen az ún. »Hegyvidék« széle. Sasad hagyományosan balos, anno a »kommunista Rózsadombnak« is nevezték. Az igazi Rózsadombon (és mellette Pasaréten, Hűvösvölgyben, stb.) zömmel polgári családok éltek. A szerencsésebbek ugyanis, akiket nem vittek el Recskre vagy a Gulágra, ott maradhattak egykori családi villáikban. Persze, nem az egészben, de legalább egy részében, vagy legalább a cselédszobában, miután az egész házat államosították a kommunisták. Lakbért kellett ugyan fizetni az IKV-nak (Ingatlankezelő Vállalat), de legalább nem telepítették ki őket. És mivel ezek a polgári, konzervatív, úri emberek és leszármazottaik tanultak, dolgoztak, szorgalmasak voltak, így megéltek, és szerényen, de gyarapodtak a kommunizmusban is. És amikor a 80-as években kiürült a kassza, és az állam elkezdte áron alul privatizálni a bérlakásokat is, volt annyi pénzük, hogy valahogy meg tudták venni. Visszavásárolták a lakást, amit néhány évtizeddel korábban elvettek a családjuktól. Jó, mi?”
Címlapkép: YouTube. Illusztráció.