„Egyesek a valótlanság buborékjából kilesve úgy látták, hogy az ElkXrtuk egyfajta oknyomozó dokumentumfilmként – ahogy ma szokás, játékfilmes eszközökkel megelevenített jelenetekkel – dolgozza fel a 2006-os őszi brutális rendőrterrort, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján a kormány rálövetett saját állampolgáraira. Meglehet, a liberálkommunista kabinet így ünnepelt mint a szovjet tankok támogatásával megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt utódszervezete. Az 1956–57-es véres megtorlásban szerzett elévülhetetlen érdemeiért cserében kiutalták a Szemlőhegy utca 42. szám alatti villa földszintjét a rettegett koncepciós bírónak, Jahner-Bakos Mihálynak, az első emeletet pedig Apró Antalnak. Onnan nézegetett ki, mint valami buborékból Apró Piroska veje, Gyurcsány Ferenc 2006-ban.
Ezt a kinézegetést csupán mint fikciót írtam le, s elhatárolódom a véleményemtől, miként tette azt egykor Draskovics Tibor a sajátjától. Ellenben Hann Endre nem fikciónak, hanem dokumentarista rögvalóságnak tartja az ElkXrtukat. Talán az ő köreikbe tartozók retinájába egy életre beleégett a szovjet minta, ahol Szergej Eisenstein Októberjét, a Téli-palota ott megjelenített ostromát mint történelmi dokumentumfilmet kezelték. Netán az amerikai minta, mert az Egyesült Államok a westernfilmekkel hamisított új múltat magának. Tudniillik a valóságban a cowboyok több mint negyede fekete bőrű vagy – píszín fogalmazva – afroamerikai volt, a Téli Palotát pedig sosem ostromolták, hiszen nem őrizte senki, abban ugyanis hadikórház működött női ápolókkal és kadétokkal. Nem lesz könnyű a buborékban a pálfordulás, amiért az egykor haladár ruszkik agresszorok lettek, az elfeledett feketék pedig korunk hősei.