A nép szolgája, aki Istentől kért erőt és bölcsességet az uralkodáshoz

„Tegnap elhunyt II. Erzsébet, az Egyesült Királyság királynője, Edinburgh hercegnéje, aki az Egyesült Királyság leghosszabb ideig hatalmon levő uralkodója volt. Szeretett apja halála után, 1952. február 6-án örökölte meg a trónt, és 1953. június 2-án koronázták meg a Westminster apátságban.

Királynőként tartott első beszédében a nép szolgálatába ajánlotta magát. Kérte a korona alattvalóit, hogy imádkozzanak érte, hogy Isten bölcsességet és erőt adjon neki az uralkodásban, hogy Istent és a brit nemzetet szolgálhassa élete végéig.

Az imák meghallgatásra találtak, Isten úgy látta jónak, hogy II. Erzsébet 70 éven át uralkodjon, és a vállán cipelje országa ügyeit. Néhány nappal csendes távozása előtt a Balmoral kastélyban kinevezte Liz Trusst miniszterelnöknek. Fáradságos életet tudhatott maga mögött. Viselt méltóságainak mindig megfelelt, miközben szeme előtt zajlott az egész XX. század.  

Édesapja 1936-ban lépett a trónra VI. György néven. A koronázás előtt kispolgári idillben élt családjával, Erzsébet pedig szerető légkörben nőtt fel. A hűséges szeretet példája, hogy Erzsébetnek és húgának menedéket készítettek Kanadában a német légitámadások veszélye miatt, az édesanyjuk azonban hallani sem akart arról, hogy a család magára hagyja a királyt, mikor az a legnagyobb veszedelemmel néz szembe.

Ez a hűséges ragaszkodás Erzsébetre is jellemző volt, ahogy a szerető család iránti igényét is megteremtette. Férjével, a görög és dán királyi hercegként született Fülöppel is szép házasságban éltek, mindvégig egymás támaszai voltak, egészen Fülöp közelmúltbeli haláláig.”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt