„Tegnap elhunyt II. Erzsébet, az Egyesült Királyság királynője, Edinburgh hercegnéje, aki az Egyesült Királyság leghosszabb ideig hatalmon levő uralkodója volt. Szeretett apja halála után, 1952. február 6-án örökölte meg a trónt, és 1953. június 2-án koronázták meg a Westminster apátságban.
Királynőként tartott első beszédében a nép szolgálatába ajánlotta magát. Kérte a korona alattvalóit, hogy imádkozzanak érte, hogy Isten bölcsességet és erőt adjon neki az uralkodásban, hogy Istent és a brit nemzetet szolgálhassa élete végéig.
Az imák meghallgatásra találtak, Isten úgy látta jónak, hogy II. Erzsébet 70 éven át uralkodjon, és a vállán cipelje országa ügyeit. Néhány nappal csendes távozása előtt a Balmoral kastélyban kinevezte Liz Trusst miniszterelnöknek. Fáradságos életet tudhatott maga mögött. Viselt méltóságainak mindig megfelelt, miközben szeme előtt zajlott az egész XX. század.
Édesapja 1936-ban lépett a trónra VI. György néven. A koronázás előtt kispolgári idillben élt családjával, Erzsébet pedig szerető légkörben nőtt fel. A hűséges szeretet példája, hogy Erzsébetnek és húgának menedéket készítettek Kanadában a német légitámadások veszélye miatt, az édesanyjuk azonban hallani sem akart arról, hogy a család magára hagyja a királyt, mikor az a legnagyobb veszedelemmel néz szembe.
Ez a hűséges ragaszkodás Erzsébetre is jellemző volt, ahogy a szerető család iránti igényét is megteremtette. Férjével, a görög és dán királyi hercegként született Fülöppel is szép házasságban éltek, mindvégig egymás támaszai voltak, egészen Fülöp közelmúltbeli haláláig.”
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt