A demokrácia nem egy velünk született cucc, azt meg kell tanulni

„A választások előtt több videóban is elmondtad a véleményedet a közösségi oldaladon, hogy miről dönthetünk majd április 3-án. Ehhez képest hogyan érintett az eredmény, az újabb kétharmad?

Ezt elengedtem abban a pillanatban, amikor megláttam az eredményt a választások éjszakáján. Előtte, úgy érzem, mindent megtettem, amit tudtam vagy ami tőlem telt, de ez nem sokat változtatott a dolgon. Azóta tényleg elengedtem. Nem vagyok hajlandó ezen görcsölni, nem vagyok hajlandó olyannal foglalkozni, amire nincs hatásom, amin nem tudok változtatni. Nem akarok beposhadni és egy zárt, szemellenzős valakivé válni. Sokkal kevesebbet foglalkozom közélettel, politikával, sokkal kevesebb hírt olvasok. Megpróbálom végezni a dolgomat, amíg lehet, amíg van lehetőségem rá.

Akkor az sem érdekel már, amit a választások után lehetett olvasni sok helyen, hogy főleg a nyolc általánost végzett, illetve a mélyszegénységben élők körében nagy a Fidesz támogatottsága?

Sokszor elmondtam már, hogy ez az elmúlt harminc év egyik legnagyobb problémája. A demokrácia nem egy velünk született cucc, azt meg kell tanulni. Itt hiába volt rendszerváltás és a rendszerváltásnál hiába volt kvázi euforikus hangulat, senki nem kezdte az embereknek magyarázni, mi az a demokrácia, mik a kötelességeid, a lehetőségeid. Ez egy hosszú tanulási folyamat, amit teljes mértékben kihagyott a magyar politikai elit és a média. Most, harminc év után nem lehet számonkérni, hogy ugyanazok a beidegződések működnek, amelyek régebben is. Főleg olyan emberek esetében, akik nem annyira képzettek vagy mélyszegénységben élnek. L. Ritók Nóra beszélt arról, hogy az Igazgyönggyel hosszú évek óta dolgoznak a mélyszegénységben élő falvakban, és mára eljutottak odáig, hogy diplomásaik is vannak, de a politikai gondolkodásig vagy addig, hogy a felelősségről beszéljenek, nem tudnak eljutni, hiszen nagyon más dolguk volt. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezek az emberek, akik most át vannak verve vagy meg vannak vezetve, vagy szoronganak, ne tudnának kíváncsibbak, nyitottabbak lenni. Azt viszont látni kell, hogy senkinek sem érdeke, hogy ők is elkezdjenek gondolkodni.

A népszavazás viszont érvénytelen lett…

Ennek az okát én sem értem. Lehet, hogy már egy határon túl volt, hogy ennyire hülyének néznek bennünket. Az biztos, hogy fontos téma volt a kormány számára, erre próbálták felépíteni a kampányt addig, amíg a másik oldal miniszterelnök-jelöltje el nem kezdett ótvar nagy hülyeségeket beszélni, amikbe bele lehetett kapaszkodni. A miniszterelnöknek is fontos volt, hiszen mászkált összevissza az országban, és agitálta az embereket. A dolog másik oldala az, hogy hiába lehet azt mondani, hogy érvénytelen lett, de azért nagyon sok ember szavazott úgy, ahogy a kormány elvárta. Ha elegendő szavazat gyűlt volna össze, akkor nagy sikerként kommunikálhatta volna ezt is a kormány. A kérdés az, mit hogyan kommunikálnak. Most verjük a mellünket, hogy elvesztettük a választást, de bezzeg a népszavazás. Ha azt megvizsgáljuk, az sem annyira nagyon egyértelmű.”

Fotó: Földházi Árpád