„De tegyük most félre ezt a voksolást, a Jobbik, illetve az MSZP-s Ujhelyi István egy másfajta szavazást kezdeményezett, és ezt opponálta több más ellenzéki politikus is. Szerintük az uniós tagságunkról szóló referendum kockázatos vállalkozás, ahogy ők fogalmaztak, hazardírozás: hátha a »magyar emberek« az erőteljes Fidesz-propaganda hatására szembefordulnak eddigi akaratukkal, és nem akarnak immár Európához tartozni. A félelemben benne van természetesen a kormánypárt szinte mindent elsöprő médiafölénye, hihetetlen mennyiségű, saját propagandára szánt pénze, és az a vitathatatlan attitűd, ami a hatalmi politikából kiolvasható. Igen, igaz: az Orbán-rezsim egyre többször és egyre erőteljesebben fordul szembe az európai közösséggel, még értelmetlennek tűnő kérdésekben is ellenáll a közös – összeurópai – akaratnak.
A magyar kormányfő egyre inkább a szélsőségesek feje kíván lenni, márpedig ezen, magukat nemzetinek kikiáltó szélsőségesek közös tulajdonsága az EU-ellenesség. A kormánysajtóban és az ideológiai holdudvarban sorozatban hangzanak el, jelennek meg a szövetséget végletesen bíráló írások, nyilatkozatok; olyanok, amelyekkel a kabinet nemhogy vitatkozna, de szívesen meg is erősíti őket. Orbán legutóbbi nyilvános fellépései – Tusnádfürdő, Dallas – egyértelműen szembehelyezkedtek mindazzal, amit európainak és normának tekintünk, miközben sajtóháttere immár egyértelműen hősként és a világ jobboldali közössége első számú „szószólójaként” említi őt.