Meliától Pressmanig

„Most amúgy megvan a legújabb ellenség is: a migránsok, Soros, a KATA-sok meg az ellenséges érzelmű ételkihordók után közelg az újabb sötét felleg: David Pressman, az Egyesült Államok nemrég kijelölt budapesti nagykövete. Kinevezése előtt úgy fogalmazott, szerinte eufemizmusnak minősül, ha valaki hanyatlónak nevezi a magyar demokráciát. Megjegyzem, az egész világ tudja, hogy Orbán hazugsággal, félrevezetéssel és állami pénzek felhasználásával nyerte a választást, többek között ennek nyögi most az árát az ország.

Az érkező amerikai nagykövet egy nyári rendezvényen Szijjártó Péter előadásában is téma volt. A külgazdasági és külügyminiszter azzal vezette fel véleményét, hogy természetesen a kölcsönös tisztelet talaján állva várjuk az Egyesült Államok képviselőjét, de ne minősítse a magyar demokrácia állapotát. Érdekes, hogy amikor a korábbi Orbán-barát nagykövet,David Cornstein beszélt a magyar demokrácia javuló állapotáról, Szijjártó nem tett megjegyzést, ami csakis arra utalhat, hogy a pozitív vélemény szabad, csak az elmarasztaló nem. Megszólalt az ismert kormánypárti szakíró, és egy blogbejegyzésben »hazaküldte« az újonnan kinevezett nagykövetet. A jobboldal vezető sajtósa úgy fogalmazott – betűhív közlés –: »menjen haza a nagykövet 'úr', és a kutyab*szó atomenergetikai államtitkár 'úrral' konzultálja meg a demokrácia és a szabadság nagy kérdéseit. Kár a fáradságért.«

Amikor Deutsch Tamás tizenegy éve úgy nyilatkozott Thomas Meliáról, ahogy följebb olvasható, azt hiszem, álmában sem gondolta senki, hogy a jobboldali magyar politikai gondolkodás, a vele szövetséges és gazdag tápon tartott jobboldali újságírás olyan mélypontokra süllyed, ahol pillanatnyilag van. A trágárkodás és a szimplaság legújabb fejleményével zárva, és mintegy mutatva, ez a lepusztultság miként terül szét a kormánypárti sajtóban, elolvasásra javaslok egy cikket, tanulságul, hogyan nem lehetne újságot írni, és mit lehet kezdeni az ilyen helyzettel.”

Kép forrása: Facebook