„Amikor az ember fiatal – fogalmazzunk inkább úgy, hogy tapasztalatlan –, akkor nemigen látja, ismeri a maga útját. A családi háttér, a különféle példák, a modellkövetés irányítja tetteit, privát hőseinek döntéseit utánozza, sokszor úgy, hogy fogalma sincs róla. A gyengébb teljesítőképességű, bizonytalan ember mások szókészletéből, metakommunikációjából merít, ösztönösen utánozza példaképeit, mert úgy gondolja, hogy ami önmagában tetszetős, az lehet a siker kulcsa. Megfigyelhetjük ilyenkor, hogy sokszor ellentmondásokba keveredünk, mindig őszintén vallunk valamit, ami aztán új tapasztalatok megszerzésével semmivé foszlik az életünkben, mintha soha nem létezett volna.
A felnőtté válás talán legfontosabb eseménye, hogy megtaláljuk a saját utunkat.