Nem csodálom, hogy a miniszterelnök jobb szeret távol lenni

„Ha százszor nem hallottuk, hát egyszer sem. Majd ősszel jön az igazi rezsisokk, meg az 1000 forintos kenyér, a kata-árvák bedőlése, a tanárhiány és a fával fűtött iskolai kályhák. Majd akkor felébred az ország, és vele az ellenzék.

Nem unatkozunk addig sem, az biztos. A nagyközönség félőrülten próbálja elérni az MVM-et, bediktálni a még olcsón ketyegő órájának állását. Grószmutter, mi dolgozunk, de magának úgysincs más dolga, hallgassa azt a szép zenét a telefonon a kezelő kapcsolásáig. Nem, interneten már próbáltuk, de lefagyott a rendszer. (Kafkai feladat: ha volt ELMŰ-s vagy, ne ezt, hanem azt a számod hívd! Nem, mégsem azt. Ne itt regisztrálj, itt visszadobják! A szomszéd néninek nem dobták vissza. Persze, mert ő véletlenül oltásra jelentkezett, oda vitte a mérőállást.)

Számolgatjuk, mennyi lesz az annyi. Sok. A katások lázasan könyvelőt keresnek, és szintén számolnak: mennyi marad nekik. Kevés. A mentősök, tűzoltók a benzinköltséget számolják. Legalább nem száguldoznak ész nélkül, nem kerget a tatár. Azzal csak az üzemanyagot pazarolják. Arról a sok szirénázásról nem is beszélve. A családok az inflációt kalkulálják, hasonlítgatják a bolti pénztár blokkjait. A választás előtt kiosztott pénzt már felélték.”

Nyitókép: Zach D Roberts/AFP