Tizenegy még gombócból is sok, nemhogy baloldali pártelnökből

„Betűrendben felsorolva: Gelencsér Ferenc, Gyöngyösi Márton, Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Kanász-Nagy Máté, Kunhalmi Ágnes, Márki-Zay Péter, Schmuck Erzsébet, Szabó Rebeka, Tordai Bence, Tóth Bertalan. Ennyi elnök van a baloldalon. Egy egész focicsapat, a Kétfarkú Kutyapárt meg a minőségi tartalék.

Eddig hat párt vett részt az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon, ám miután a főnixmadárként hamvaiból újjászületett Márki-Zay Péter és a sértett Jakab Péter is pártalapításra adta a fejét, máris nyolcan lettek. És jobban utálják egymást, mint a Fideszt. Nyolc párt és tizenegy elnök. A rendszerváltoztatás óta nem volt ennyire töredezett a baloldal, és hol van még a vége? A látóhatáron valami Libertárius Párt alakul, határtalanul morzsolódik a Jobbik, Gödény is megjelenhet még, nem is beszélve Hadházy Ákosról, aki több, mint egy mezei elnök, ő egy intézmény. (Nyilatkozta is, hogy bármelyik párttal hajlandó együttműködni, amelyik tisztességes… azaz őrá egyszemélyben lehet majd számítani, mikor együttműködési megállapodás köttetik a pártok között!) Szóval nincs még vége, lesznek még cserék bőven.

Ennyi és ennyiféle pártot (hát még ennyi pártelnököt) nem fog eltartani az ellenzéki szavazótábor – ez ténykérdés. Ahogy az is, hogy az LMP és a Párbeszéd nem létezik, utóbbi sosem volt. Mostanra pedig az MSZP-nek és a Jobbiknak is sikerült ledolgoznia magát arra a szintre, hogy egyedül, önállóan esélyük se legyen megugrani a parlamenti küszöböt. Csupán kettő komolyan vehető párt maradt, de egyedül ők sem mennek semmire. Ráadásul az egyiknek ott van Gyurcsány, akit egy évtizede sem kiköpni, sem pedig lenyelni nem tud a baloldal, a másik pedig hiába szabadult meg a saját fájó púpjától, Fekete-Győr Andrástól, mégsem tudnak olyan karizmatikus vezetőket felmutatni, akik új impulzust adnának a megrekedt mozgalomnak.”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt