Bartus László múltkor gyerekeket rasszistázott, most „fajelméletezett” – szerinte ez a sport

Tizennégy értékes percet próbált ellopni az életünkből Bartus László – az Amerikai Népszavában ugyanis ennyit jelölt meg olvasási időnek az automatika.

A júniusi Puskás Arénában, 14 év alatti gyerekközönség előtt lejátszott magyar-angol kapcsán a magyar gyerekeket rasszistázta le, és az őket nevelőket, vagyis minket simán lenácizott. Most pedig az történt, hogy a Liu fivérek ismertségére és népszerűségére ráakaszkodva,

egy olyan témában, amelynek az origója a sport. A sport, vagyis számára teljesen testidegen terület.

Nem ritka jelenség, hogy olyan emberek, akiknek valójában korcsolya sem volt talán a lábán soha és a háztömb körüli bajnokságba sem volt merszük benevezni, mégis, vegytisztán kattintásvadász indíttatásból a sport területére merészkednek. Tudják, hogy ott olyan embereket találni, akik hosszú évtizedek kőkemény munkájával jutottak el a pontig, hogy nevükre és eredményeikre felfigyeljen a világ: népszerűségüket elkötelezettségüknek, a munkába vetett hitüknek, tehetségüknek és szorgalmuknak köszönhetik.

Olyan erényeknek, amelyeknek meglehetősen híján lehet egy olyan ember, mint a Bartus-félék, akik csak ezen sportolók ragyogásból igyekeznek ellopni valamit. Ha mást nem, a nevüket emlegetve kattintásokat próbálnak generálni egy ostoba és túl hosszúra nyújtott okfejtésesdihez, most épp kéretlen fajelméleti, fajtisztasági „ismereteket” osztogatva egy sportszakmai témában.

például abban a szerinte egykori, baloldali Tv2-ben, ahol én is műsort vezettem tíz éven át többféle reggeli politikai és közéleti műsorban (Jóreggelt Magyarország, Lazac, Mokka), s ahol olyan vendégek is megfordultak mellette, mint Rogán Antal, Medgyessy Péter, Pokorni Zoltán vagy Lendvai Ildikó jobbról is és balról is, ő szépen lassan kikopott a futottak még „C” kategóriás töltelékvendégek sorából is.

A cikkeihez hasonlatosan zagyva módon elhadart gondolataira egyre kisebb lett a kereslet, nem csak a tévékben, hanem amúgy idehaza is, így átette székhelyét egy kontinenssel odébb, hogy ott rontsa a levegőt és vívjon ki olyan „méltó elismerést” a működésével, mint amit a kinti, amerikai magyarok által kezdeményezett petícióból is kiolvasni, miszerint: „követeljük, hogy Bartus László távozzon az Amerikai Népszavából”!

Érdemes egy kis időt szánni arra – tizennégy percet azért nem kell -, hogy miket művelt odakinn Bartus a petíció aláírói szerint az amerikai magyarság legfontosabb lapjával, milyen módon tűnhetett el a lap felbecsülhetetlen értékű archívuma, milyen szerepet játszottak offshore cégek a lap megszerzésében, és hova lettek a Bartus által begyűjtött adományok, ahogy ezeket a kérdéseket a petíciói aláírói is felteszik.

Amíg ő ezekkel foglalta el magát,

itt Budapesten, és már korábban egyszer másfél évig Kínában is mindennapos kemény munkával tökéletesítette a kanyartechnikáját, finomította a mozdulatait, szinte fulladásig perzselte belülről a tüdejét.

Eközben épített állóképességet, izmot, karaktert és karriert. Befektetett munkát, időt, energiát, tett bele egy nagy adag hitet, abban a reményben, hogy mindez egyszer talán megtérül. Mellettük, családi szinten egy kínai származású, Magyarországon élő és dolgozó apuka, egy magyar anyuka – akik később, csak a tények kedvéért elváltak – hajnalban kelt, késő estig virrasztott, hogy edzésre hordja-vigye a fiúkat, mert mi mást tehet minden olyan szülő, aki hisz abban, hogy a sporttal, az élsporttal izgalmas és perspektívákkal teli, persze igen nehéz utat mutat a gyerekeinek.

mint most is: azt már lassan elsajátították, hogy például, ha politikai szintre silányított, sport témájú „cikkeikben” feltüntetnek olyan nagy betűket, mint az N, E, R, és lepötyögésükkor nem keverik össze a sorrendet, mi több, mellébiggyesztenek általuk kipécézett szerzőket, jelen esetben az én nevemet, akkor a keresőmotorokban talán valamivel nagyobb kattintásszámot érhetnek el.

Ha mindezen alaprecept mellé még egy politikus nevét is többször felemlegetik, jelen esetben Kósa Lajosét, aki a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség újraválasztott elnöke, vagyis jelenleg – ha tetszik, ha nem – pozíciójánál foga az első számú és leghitelesebb forrás a versenyzőkön túl, aki nyilatkozhat a Liu fivérek jelenéről és a jelen ismereteink alapján feltételezhető jövőjéről, no akkor az ilyen Bartus-félék máris úgy érezhetik, szakértőként mocskolódhattak – mint mindig – egy sportszakmai témában, zéró sportismerettel, fajelméleti és fajtisztasági eszmefuttatássá tekerve az ügyet.

Hát, az a rossz hírem van, kolléga úr, hogy ebből a nemtelen erőlködésből a sportvilágra jellemző esetleges egyetlen felismerhető elem jelent csupán meg: az izzadságszag.

A nyitóképen: Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang, az olimpiai, világ-, és Európa-bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó testvérpár (Fotó: Mátrai Dávid/Mandiner)