Abból a szempontból mindenképp mondhatjuk, mert az Orbán Viktor által személyesen összeválogatott képviselőknek a kormányhoz képest az ég egy adta világon semmilyen önállóságuk nincs. Mindenfajta kritika és ellenvetés nélkül szolgálják ki a kormányzati akaratot. Igazából az az alkotmányos elv, ami a magyar alkotmányos rendszer sajátja lenne, ami szerint elvileg az Országgyűlés választja a miniszterelnököt, tehát az Országgyűlés a főnök, gyakorlatilag egy pillanatig nem érvényesül.
Az mit jelez, hogy ennyire negligálják az ellenzéket?
Azt jelzi: nem akarják megadni például azt a kommunikációs teret se az ellenzéknek, hogy ne adj’ isten, hír legyen abból, ha mondjuk egy ellenzéki vizsgálóbizottság talál valami érdekeset. A Fidesz jól tudja, hogy ezt nagyon jól fel lehet használni. A ’98-as választások előtt például az akkor ellenzéki Deutsch Tamás által elnökölt Tocsik-bizottsággal – hogy a legklasszikusabb történelmi példát mondjuk –, remekül tudták úgy fölrajzolni a narratíváját annak az ügynek, ami az akkor éppen hivatalban levő kormány szempontjából nagyon kellemetlen volt. A ’98-as választásokat ezzel tudták ügyesen »behúzni«. A negligálással az a céljuk, hogy ezt a kommunikációs terepet is elvegyék az ellenzéktől, nehogy valami kellemetlen hír, vagy akármi más ott nyilvánosságot kapjon.”