Az ellenzéknek folyamatosan mutatnia kell, hogy még kormányzóképes

„12 év óta uralja a Fidesz a parlamentet. Miképpen változtatták meg a működését és azok miféle célokat szolgáltak?

Sokféle intézkedést hozott folyamatos kétharmados többsége birtokában a Fidesz és ezek egy része konkrétan azt szolgálta, hogy jelentéktelenebbé tegye az Országgyűlést. Amennyiben a parlament jogalkotó funkcióját emeljük ki, akkor az elmúlt években mindenféle trükkösebbnél trükkösebb veszélyhelyzetekkel, különleges jogrendi állapotokkal egyre több jogalkotási jogkört játszott át a kormány a saját kezébe. Politikai értelemben pedig tökéletesen elvette a politikai ellenőrző, nyilvánosságot biztosító, egyéb szerepkört is. Eljelentéktelenítette az egészet azzal például, hogy a rendkívüli üléseken nem vesz részt, vagy, hogy az elmúlt 12 év alatt semmilyen ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottság felállításhoz nem volt hajlandó hozzájárulni. Pedig emlékszünk rá, hogy a korábban kialakított gyakorlat szerint a vizsgálóbizottságoknak adott esetben kifejezetten ellenzéki volt a vezetője. Tehát a Fidesz következetesen és tendenciózusan, fokozatosan építette le az Országgyűlésnek mind a politikai, mind a jogalkotói funkcióját.

Vagyis most mondhatjuk azt, hogy az Országgyűlés tulajdonképpen fölösleges?

Abból a szempontból mindenképp mondhatjuk, mert az Orbán Viktor által személyesen összeválogatott képviselőknek a kormányhoz képest az ég egy adta világon semmilyen önállóságuk nincs. Mindenfajta kritika és ellenvetés nélkül szolgálják ki a kormányzati akaratot. Igazából az az alkotmányos elv, ami a magyar alkotmányos rendszer sajátja lenne, ami szerint elvileg az Országgyűlés választja a miniszterelnököt, tehát az Országgyűlés a főnök, gyakorlatilag egy pillanatig nem érvényesül. 

Az mit jelez, hogy ennyire negligálják az ellenzéket?

Azt jelzi: nem akarják megadni például azt a kommunikációs teret se az ellenzéknek, hogy ne adj’ isten, hír legyen abból, ha mondjuk egy ellenzéki vizsgálóbizottság talál valami érdekeset. A Fidesz jól tudja, hogy ezt nagyon jól fel lehet használni. A ’98-as választások előtt például az akkor ellenzéki Deutsch Tamás által elnökölt Tocsik-bizottsággal – hogy a legklasszikusabb történelmi példát mondjuk –, remekül tudták úgy fölrajzolni a narratíváját annak az ügynek, ami az akkor éppen hivatalban levő kormány szempontjából nagyon kellemetlen volt. A ’98-as választásokat ezzel tudták ügyesen »behúzni«. A negligálással az a céljuk, hogy ezt a kommunikációs terepet is elvegyék az ellenzéktől, nehogy valami kellemetlen hír, vagy akármi más ott nyilvánosságot kapjon.”

Nyitókép forrása: Facebook