A nemzeti konzervativizmus ellen – keresztényként

„Mindez szép. De a Biblia nem csak a közös kultúra forrása és a nemzeti hagyomány alapja. A Biblia megítéli a hagyományokat és arra hívja a nemzeteket, hogy bűnbánatot tartsanak hosszú idő óta fennálló hagyományaik felett. Nehéz felmérni, hogy a nemzeti konzervativizmus milyen mértékben instrumentalizálja a Szentírást, minthogy nem a Teremtő szavaként, hanem a nemzeti értékek forrásaként tekint rá. Jeremiás azt tanácsolta Zedekiásnak, hogy adja meg magát Nabukodonozornak. Jézus elítélte az idősek hagyományait, és arra hívta a követőit, hogy gyűlöljék apjukat és anyjukat. Kapna mikrofont bármelyik próféta ez Nemzeti Konzervativizmus konferencián?

A keresztény univerzalizmus konkrét politikai formája a szentek globális közössége. Ez egy egyházi univerzalizmus. Az a kötelék, ami összeköti a keresztényeket a nemzeti határokon túl, mélyebb és erősebb, mint a vér és kultúra köteléke; a keresztények egy soknemzetiségű test tagjaiként szolidárisak egymással, mint a keresztségben és Szentlélekben egyesült tagok, akik az Úr asztalánál esznek és isznak. Az egyházak a nemzeteken belül is léteznek, és sok jóval szolgálnak, de az egyház nem a nemzet vagy az állam kreálmánya, nem egy »közvetítő intézmény«, és nem is a nemzeti nagyság eszköze. Akármilyen mélyen beépülhet egy egyház, a tanítása és rítusai egy nemzeti kultúrába, lényegében akkor is egy idegen civilizáció előörse marad, a mennyei civilizációé, és azért van, hogy a nemzetet nemzeti érdekeken túlmutató célok felé terelje. Hivatása, mint Pál apostolé, hogy megvalósítsa a hit engedelmességét a nemzetek között (Rom 1:5). Tiszteli a királyt, de mindenekfelett egy másik király, Jézus Krisztus előtt hódol (ApCsel 17:7).

Egy adott szinten a nemzeti konzervativizmus közhelyeket állít: a nemzeti hanyatlásra a megoldás a nemzeti feltámadás. Teológiailag ez azonban messze van a triviálistól. A nemzeti konzervatívok fájlalják, hogy összeomlottak a nyugati nemzetek intézményei és szabadságai, és megoldásként az önkormányzó nemzetek hagyományának restaurációját ajánlják. Ez nem fog működni.  Az egyház, és nem a nemzet a politikai élet telosa; az egyetemes igazság nélkül, amiről az egyházak tanúságot tesznek, és amit megtestesítenek, a nemzetek nem tudják, hogy mi végre léteznek. A nemzetek csak akkor tudnak felvirágozni, ha csatlakoznak a törzsek, nyelvek és népek Cionba tartó békés zarándoklatához.”

A szerző a Theopolis Institute elnöke.