Nyolcszázszorosára növekedett a figyelemzavaros fiatalok száma

„– Akár egyházi fenntartású iskoláról beszélünk, akár magánról vagy államiról, egyformán halljuk, hogy nehezebb helyzetben vannak a pedagógusok ma, mint akár egy évtizeddel korábban. Miből ered ez a probléma?

Az évtizedek alatt a gyerekek környezete sokat változott, most rengeteg inger éri őket, ami szinte kiszakítja őket abból a gyerekkorból, melyre szükségük lenne a felnőtté válás útján. Ezt tetézi, hogy a diákokra zúduló virtuális világot nem tudjuk teljesen kontrollálni. Mondhatjuk, hogy az internet nyújtotta lehetőségek segítenek a tanulásban, de ne áltassuk magunkat, hiszen éppen az internettel ártunk legtöbbet utódainknak. A mesterséges képek nézésével leépül a kreativitás, miközben a gyerekeket úgynevezett virtuális zajok sokkolják. Annak érdekében, hogy akár egy kicsit is megkönnyítsük a pedagógusok dolgát, javaslom, hogy pl. kisgyermekkorban tablet helyett adjunk egyszerű építőkockát a kisgyerekek kezébe. De jó példa erre egy becsomagolt játék is, a gyerek előbb fog bíbelődni a dobozzal, a csomagolással, mint magával a játékkal, hiszen örömet okoz számára, hogy a saját fantáziavilága szerint játszhat. Minél egyszerűbb egy játék, annál jobban serkenti a fantáziát. Ugyanez igaz a mesékre is, hiszen a hallott elbeszélés megmozgatja a kicsik képzelőerejét, míg a látott mese elkényelmesíti azt. Ezek az egyszerű, mindennapi dolgok már önmagukban is képesek lecsillapítani a hiperaktív gyermekeket és segítik őket a koncentrálásban. Érdemes megjegyezni azt is, hogy 0-3 éves korig kifejezetten sérülékeny az idegrendszer, ebben a szakaszban a környezet hatására alakulnak ki az első alapok, ilyenkor különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a „játék” kérdésre.

– Tegyük fel, hogy nincs kéznél semmi, és telefont nem szeretnénk a gyerek kezébe adni. Mit tehetünk?

Mozogjunk, babráljunk valamit a gyerekkel, mert amit a kezünkkel csinálunk, azzal az agyunkat fejlesztjük. A motoros készségek alakítják ki a gondolkodás pályáit. Nem attól lesz jó tanuló egy gyerek, hogy sok feladatlapot tölt ki helyesen, hanem attól, hogy mozog, hintázik, függeszkedik, bukfencezik, matat a földön, magyarán életvidáman, szabadon játszik. Hiába magas valakinek az IQ-ja, ha a fejlődésének nem része a mozgás, akkor nem fog kialakulni a jó gondolkodás. De itt vigyázzunk, hogy mozgásra törekedjünk, ne a teljesítményt előtérbe helyező élsportra, hiszen az megint korlátozza az egészséges, arányos fejlődésben.

– Gyerekeink egyre magasabb számban küzdenek tanulási nehézségekkel. Hol hibázunk?

Gyakran hallom a büszke szülőktől, hogy „az én gyerekem már ennyi meg ennyi dologra képes figyelni vagy, hogy mennyi versenyt nyer meg egyszerre…”. De elfelejtjük, hogy egy időben valójában egy valamire tudunk koncentrálni. Az olvasó talán most legyint, mondván minden háziasszony képes egyszerre keverni a rántást és szaggatni a nokedlit, és ez így igaz, viszont az is, hogy ilyenkor nem egyszerre koncentrálunk több dologra, hanem ide-oda ugrál a figyelmünk, ami nagyon fárasztó, és a kutatások szerint messze nem olyan hatékony, mintha csak egy dologra figyelnénk. Elképzelhetetlennek tűnik, tudom, hiszem én is nagycsaládos édesanya, nagymama vagyok, ugyanakkor azt is tudom, hogy nem lehetetlen. Egyszerre egy dolog, ez a recept! Próbáljuk ki, meg fogunk lepődni, hogy mégis ugyanannyi idő alatt végeztünk mindennel. Gondoljunk bele, ha nálunk, felnőtteknél érezhető a különbség, mi lehet a gyerekeknél? Nem csoda, hogy nyolcszázszorosára növekedett a figyelemzavaros fiatalok száma.”

Kapcsolódó

Nyitókép: Mandiner/Mátrai Dávid