Megkongatta a vészharangot az európai demokráciák felett a neves elemző
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
A rendszerváltáskor a zavarosban halászó, ellenzék-közeli közgazdász szentté avatta saját nemzedékét, és mindazzal vádolja a jelent, amit ő maga követhetett el. Szilvay Gergely írása.
Mindig imádtuk, amikor posztkommunisták oktatnak ki demokráciából, kapitalizmusból és emberségből. Ezt tette most kocsmai színvonalon Jaksity György közgazdász is a Corvinus diplomaosztóján. Nem, nem trágárkodott vagy ilyesmi: a kocsmai stílus alatt azt értem, hogy bármikor bedobható általános, konkrétummentes lózungokat tolt.
Eme lózungokra és más tévedésekre később térünk ki, ugyanis Jaksity szerénytelenül avatja szentté a saját generációját, benne önnön magával. Szerinte miközben mára „a szocialista tervgazdaság és a haveri kapitalizmus sajátos keveréke jött létre, és illebrálisnak mondott demokráciánk van”, az ő nemzedéke heroikus, önzetlen rendszerváltás csinált annak idején:
„Nem azért, mert arra gondoltunk, hogy a zavarosban halászva, a magyar és az európai adófizetőket megkárosítva tehetünk szert nagy vagyonra. Nem. Sokkal inkább azért, mert kihívásként, feladatként, mi több, küldetésként fogtuk fel, hogy az egyetem falai között és azon kívül - csak megjegyzem, önök előtt egy mániákus autodidakta áll -, megszerzett tudásunkat kamatoztatva és szorgalmunkra alapozva tegyük meg a tőlünk telhetőt azért, hogy egy jobb országban élhessünk. Nem zéró összegű játszmában, mások megkárosításával, hanem környezetünk és magunk együttes felemelésével gondoltuk ezt elérni. És így is cselekedtünk.”
Nézzük akkor előbb, ki ő!
Jaksity György a Közgázon végzett 1991-ben, de 1989-től már dolgozott itt-ott, 1990-ben alapítója volt a Budapesti Értéktőzsdének, 1993-ban pedig a Concorde Értékpapír Rt-nek. A rendszerváltáskor Jaksity a Lupis Brókerház igazgatója lett – frissen, az egyetemről kikerülve. Mindebben valószínűleg nagy szerepe lehetett egy bizonyos Hardy Ilonának, aki akkor KISZ-vezér volt. Erről maga Jaksity is vallott 1992-ben, a Magyar Nemzetben: „A történet még az egyetemen kezdődött Harmadikos lehettem, amikor már tudtam, hogy a szakmának ennek a területével szeretnék foglalkozni. Ekkor találkoztam Hardy Ilonával, és ekkor ismerkedhettem meg az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság munkájával is”.
Nos, amint a Drót.hu írja, a
elvégre zseniális, tapasztalt pénzügyi szakember volt már akkor is. A Lupis ügyfelei közt egyébként ott volt a MÁV és a honvédség is (állami szervezetek, khm). A Portfolio szerint „a Lupis-botrány 1994-ben robbant ki, az alapítóról, Lupis Józsefről ugyanis kiderült, hogy éveken át félrevezette a befektetőket. Az első magántulajdonban lévő brókercég alapítójának a 90-es évek elején adott megbízást több költségvetési intézmény is (pl. MÁV, Belügyminisztérium), hogy pénzeiket befektesse. A brókercég többségében olyan állampapírokat adott el ügyfeleinek, melyek soha nem is voltak a tulajdonában, ennek leplezése érdekében letéti igazolásokat hamisított. Lupis azzal számolt, hogy a vállalkozásainak tulajdonában lévő ingatlanok megfelelő fedezetet adnak majd. Várakozásai nem igazolódtak be, az általa okozott károk összességében mintegy 3 milliárd forintra rúgtak, ennek azonban nagy része később megtérült. Lupis József büntetése végül 6 év börtön és teljes vagyonelkobzás lett.”
Jaksity bizonyára csak idő hiányában nem fejezte még be a CSR-ről szóló egyetemi tankönyvét, melynek kézirata a fiókjában lapulhat.
Bizonyára Jaksity végzés utáni gyors karriersikereiben és KISZ-es kapcsolatának felépítésében semmi szerepe nem volt apukájának, aki az Igazgatási és Jogügyi Főosztály főelőadójáként 1973-ban KISZ-érdemérmet kapott, 1984-től a Tervhivatalban dolgozott (éljen a szabad piac!), a gyerek rendszerváltásos kalandjai idején pedig a kommunista Minisztertanács tagja volt.
Később Jaksity – legalábbis a Wikipédia szerint – vezető szerepet töltött be szakmai szervezetekben: a Magyar Befektetés-Elemzők Egyesületének elnöke és az Európai Befektetés-Elemzők Egyesületei Szövetségének (EFFAS) igazgatósági tagja volt 1996 és 2000 között, illetve 1997-től a Befektetési Vállalkozások Szövetségének is elnökségi tagja volt. 1999-től a tőzsdetanács tagja volt, ezt követően, 2002-től pedig a részvénytársasággá alakult tőzsde igazgatóságának elnöki tisztét töltötte be. Ebből a pozíciójából 2004-ben, a tőzsde tulajdonosváltásakor távozott. 2007-ben az év üzletemberének választották.
A fiú demokratikus lázongása és őszinte elkötelezettsége az emberarcú kapitalizmus bevezetése iránt bizonyára kamaszos hóbortnak tűnhetett apja számára, esetleg még elnéző jelleggel támogatást is nyújthatott neki kapcsolatai lévén. Az ifjú közgazdász férfivá érett, 2002 pedig Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök melletti tanácsadóként talált rá. Ezután 2004-ben, 2009-ben és 2017-ben is miniszterelnök-jelölt hírébe keveredett. A politikai főszerepet mégsem vállalta, a politika neki csak amolyan országjobbító hobbi, hivatás, bizonyára etikus üzletemberként szeretné fedezni megélhetését élete végéig.
Vonjuk le a következtetést: Jaksity György azon elitcsoport tagja, ami úgy kapaszkodott fel a rendszerváltás vonatára, hogy látta, ha nem tudja megakadályozni, akkor az élére kell próbálnia állni, később pedig minden tagja előadta, hogy ő kizárólag azért épült be a kommunista körökbe, hogy belülről bomlassza a rendszert. Ők ott se voltak, csak a jó pillanatokban. Egy-két, a kommunista diktatúrát korábban balról előző, exmaoista szociológusról még el is hiszem, hogy idealista módon hitt mindabban, amit hirdetett, és értelmiségi küldetéstudata volt, de egy rendszerváltás után közvetlenül brókerkedő, ifjú közgazdászról, minisztertanácsi atyai hátszéllel, KISZ-es kapcsolatokkal – nem. Amit magáról és saját nemzedékéről Jaksity mond, az hazugság.
És akkor mindennek tudatában nézzük őszintén aggodalommal (mit brennender sorge) beszélő közgazdászunk egyéb gondolatait, svédasztalos jelleggel. A kocsmai lózungra itt egy jó példa:
„De miközben a kapitalizmust és az emberi fejlődés logikáját követve egyre többre vágyunk, ne felejtsük el Lin-csi apát tanítását, ne sok legyen, hanem elég. Mert a több, az felesleg. Nemcsak szabadnak, igaznak is kell lenni.”
Csodálom, hogy nem akadt ki a közhelymérő mutatója, ezt is valami mély gondolatokkal teli füveskönyvből szedhette a szónok, amelynek olvasására esténként szán időt, illetve a BKV-n, hogy így okosítsa magát, készülve országjobbító feladataira. Ő maga bizonyára kiváló analitikus képességekkel rendelkezik annak megállapítására, hogy hol a határ sok és elég között, nem csak elemezni tud, hanem meg is tapasztalta – legalábbis a sokat biztosan.
Aztán egy másik kocsmai közhely tényszerű tévedéssel fűszerezve: „Egészségügyi mutatóink elszomorítóak, és közben ész nélkül és teljesen eredménytelenül próbáljuk növelni a születések számát.”
A születések száma, illetve az úgynevezett termékenységi arányszám 1,2 körülről 1,5 fölé emelkedett az előző években, tehát az erőfeszítések legalább részben eredményesek voltak. Hogy mi számít „ész nélkülinek”, arra megint csak Jaksity tudna egzakt magyarázatot adni. Mindenesetre a kormány eléggé ésszel, aprólékos számítások segítségével rakta össze a családtámogatási politikát. Száz kórház újult meg tíz év alatt, épp az egekbe emelték az orvosok fizetését. Van még mit tenni, de azért én javuló egészségügyet látok mind a számok, mind saját tapasztalataim alapján.
ehhez nekik van meg a marxista egyetemeken és nyugati elvtársaktól szerzett tudományos felkészültségük. Jaksity szerint beteg demokráciában („ill demokrácia”) élünk, vagy nem élünk demokráciában (a jelek szerint még nem döntötte el, bizonyára ezen még dolgozik számára a demokráciaszakértők szorgos csapata):
„Én önöknek azt mondom, kedves végzősök, hogy önök lesznek az a generáció, amelynek a feladata, amit mi elkezdtünk, a rendszerváltás végleges befejezése. Valós demokrácia kiharcolása és megteremtése. Az ország dohos, áporodott, betegségeket hordozó levegőjének megtisztítása, kiszellőztetése, a XX. század szégyenteljes ideológiai gúnyáinak szemétdombra vetése, elégetése. Magyarország kompjának a modern európai civilizáció partjához való végleges kikötése. Ehhez nem elegendő jól képzett szakemberekké válni, ehhez jó embernek kell lenni.”
Jó embernek! Megáll az ész! Ahhoz is a Corvinus diplomaosztójára kell menni, hogy ezt megtudjuk! És nincs demokrácia, elvégre Jaksity is annyira el van nyomva, hogy elmondhatta ezt a politikai beszédet a modellt váltott Corvinus diplomaosztóján! Szerintem itt 2010-ig volt áporodott levegő, azóta tisztítjuk, például a rendszerváltás baloldali alakjait is igyekszünk kipucolni, de azok vígan rohangálnak köztünk kiszes-brókeres múlttal, felzárkózás-narratívával. Én nem tudom, hová akar Jaksity felzárkózni, de
az öngyűlölő, szélsőbalos őrületekbe, woke-ideológiába gabalyodott, elpuhult nyugat szerintem nem nyerő alternatíva.
De hát értem én, hogy aki egykor szoftkomcsi volt, annak kell egy új felzárkózás-ideál. És akkor végül több Jaksity-lózung saját füveskönyvéből (vagy a rendszerváltás előtti közgázos tankönyvekből):
„Szabad és kell többre vágyni a fejlődéshez. Bátornak, kísérletezőnek kell lenni. Nem félni a kockázatoktól, hanem azok tudatában és azokat kezelve dolgozni. A legnagyobb kockázat ugyanis az, ha nem vállalunk kockázatot. Ezt jelenti a vállalkozó szó. Nem az állami megrendeléseken, kedvezményes hiteleken, állami és európai támogatásokon való élősködést.”
És akkor közgazdászunk hordószónokokat lát maga körül: „Hazug, erkölcstelen, romlott és elvtelen hordószónokok igézetében nem lehet és nem is szabad élni, mert az olyan, mint a mocsárban egyre mélyebbre csábító lidérc. Út a biztos lesüllyedéshez.”
Gondolom, az az ellenzéki média, ami megint elkezdte felépíteni a beszéde kapcsán, újra csalódni fog, amikor benne láttatja majd az új Orbán-váltó messiást.
Nyitókép: Jaksity György volt tőzsdeelnök, közgazdász beszél a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány és az Együtt 2014 mozgalom gazdaságpolitikai elképzeléseit bemutató konferencián, mellette Oszkó Péter korábbi pénzügyminiszter (MTI Fotó: Soós Lajos)