„Az a morális pánik, ami az összeesküvés-elméleteket övezi az utóbbi időben, a baloldalt sem kerülte el.
Nem sűrűn zárjuk úgy a napot, hogy ne jöjjenek szembe netes mémek és riogató cikkek arról, hogy a COVID-járvány és az orosz-ukrán háború körüli konteók és dezinformáció micsoda károkat okoz. Szakértők hada rendezkedett be arra, hogy rendet rakjon a fejekben, kijelölje a helyes gondolkodásmódot, és kiválogassa a valós információkat a valótlantól.
Cinikus vagyok, persze. Schiffer Andrást – szándékosan, vagy csak azért, mert a gondolkodás nem dívik –, félreértették legutóbb (is). Ugyanis igaza volt abban – az én értelmezésem szerint –, hogy a »tényellenőrzés« gyakran nem szolgál mást, mint a (euroatlanti) hegemónia fenntartását – a mi érdekeinkkel szemben. Schiffernek ugyanis – az én olvasatomban legalábbis – nem az volt a problémája, hogy létezik törekvés a valóság minél pontosabb megismerésére, hanem az, hogy a megmondók egyrészt az objektív igazságot hirdetik, másrészt meglehetősen szelektívek a forrásokat illetően, tulajdonképpen geopolitikai érdekek mentén válogatva azokat. Ő elsősorban a COVID-dal kapcsolatos igazságszórást kifogásolta az utóbbi időben, de érdemes kitérni egy magyarországi példára.
A(z egyébként fontos munkát végző) Political Capital egyik vendégposztja az »oroszbarát trolltevékenységeket« elemzi. Az első kérdés számomra mindig az: ki van abban a pozícióban, hogy elemezzen, azaz szétszedje a diskurzust és a maga keretezése szerint, a tudományos autoritását használva újraértelmezze? A második kérdés: kit fog elemezni, és miért pont őt?
Miközben a magyar politikai közélet hemzseg az euroatlanti-kompatibilis konteóktól (Orbán Putyin zsebében van, Volneren keresztül tesztelik a Huxitot, Dúró Dórán keresztül a homofóbiát stb.), szinte csak a nyugati mainstreamet izgató politikai konteók elemzéseivel találkozunk.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay