A ‘68-as csapdája - Make love and war?!

„Az Európai Unió mai elitjének meghatározó része az 1968-as nyugati diáklázadások generációjához tartozott vagy legalábbis gondolkodását nagyban befolyásolta a ‘68-asok szellemisége, a tekintélyelvűség elleni lázadás, a feminizmus második hulláma, a szexuális forradalom és a »make love, not war« jelszó.

Az LMBTQI… nevetségesen bővülő, egyre értelmezhetetlenebb mozaikszava mögé felsorakozó önemésztő szexuális szabadosság, egyáltalán, a nemiség mérhetetlen túlértékelése ugyan ma is ott lobog szivárványos zászlajukon, de a valódi emberi drámákat hozó orosz-ukrán háború kapcsán a fegyverszünet, a béke szorgalmazása már fel sem merül körükben opcióként.

Vajon mi változott? Miért akar a »peace, love & flower«, jóléthez és kényelemhez szokott nemzedéke ma mindenáron, még saját jól felfogott érdeke ellenében is, egy bármely pillanatban végzetes eszkalációval fenyegető , elhúzódó háborút, mely az abból továbbgyűrűző élelmiszerhiánnyal kiszolgáltatott milliók életét veszélyezteti közvetlenül, akiknek ráadásul szemernyi közük sincs ehhez a konfliktushoz?

Az európai emberek pedig miért Pride-okon vonaglanak, ahelyett, hogy a kontinens nagyvárosaiban gigantikus béketüntetéseken követelnék ennek az értelmetlen háborúnak a befejezését? Hová tűntek a békevágyó nyugati ‘68-asok és leszármazottaik?

2022 nyarán a rég beteljesedett szexuális szabad(os)ság helyett nem volna sürgetőbb inkább a békevágyat demonstrálni? Vagy méginkább a felelős politikusoknak a fegyverszünetet és a megegyezést minden erővel munkálni? Józan megfontolással félretenni a sérelmeket, a félelmeket és a jogos ellenérzések mellett is a tárgyalóasztalhoz hívogatni az érintett feleket? Nem ez volna Európa feladata, no és az itt élők érdeke, s nem mellesleg a ‘68-as eszmékből következő kötelesség is?”

Nyitókép: Facebook