„Ahhoz, hogy az internacionalista cselekvésnek legalább a lehetőségéről gondolkodhassunk, elengedhetetlen, hogy első lépésként a felmerülő akadályok hátterét – ha csak nagy vonalakban és a teljesség igénye nélkül is – feltérképezzük.
A jelenlegi orosz-ukrán háború – és egyáltalán valamennyi nemzetközi konfliktus – kapcsán a mainstream médiumokban folyamatosan megszólaltatott nemzetközi kapcsolatok és biztonságpolitikai szakértők szerepét semmiképpen sem becsülhetjük le. A szóban forgó kutatók, társadalomtudósok ugyanis elemzéseik során többségükben a nemzetközi kapcsolatok tudományterületének fősodorbeli, neorealista és neoliberális iskolák elméleteit alkalmazzák. (Utóbbi nem keverendő össze azzal a neoliberalizmussal, amit egyfelől közgazdaságtani fogalomként, másfelől egy politikai-ideológiai irányzat leírására szokás használni.) Az említett iskolák képviselői (főként a neorealisták) az államokat, azok közül is a nagyhatalmakat tekintik a nemzetközi rendszer legfontosabb résztvevőinek és alakítóinak (bár érdemes hozzátenni, hogy a neoliberálisok a nemzetközi szervezeteknek, intézményeknek is fokozottabb figyelmet szentelnek).