Uszító

„Nagy szerencse, hogy van nekünk egy kérges tenyerű, a háborgó tengeren biztos kézzel hajózó miniszterelnökünk, aki két kormányfordítás között erkölcsi kérdésekben is eligazít minket. Hiszen ha nem lenne, magunktól talán rá sem jöttünk volna, ki a felelős a háborúért. De hála az égnek, a kormányfő nem csak a döntés, hanem a gondolkodás problémáját is megoldja helyettünk. Nem kell töprengenünk, hogy a KGB-együttműködésen, a dohánycsempészeten, sőt az olajon is nyerészkedő, szorgos hétköznapjain pedig emellett nyílt háborús propagandát toló Kirill pátriárka, az orosz agressziót hétről hétre új ideológiai magyarázattal megtámasztó Vlagyimir Putyin, esetleg a vérben tocsogó orosz sajtó összes állítását kritikátlanul átvevő, Putyint és a nagyorosz nacionalizmust dicsőítő, ellenben a védekező Ukrajnát mocskoló Fidesz-média-e az uszító, vagy esetleg valaki más. Nincs itt semmiféle dilemma, hiszen Orbán Viktor világosan megmondta: Soros György a hibás, aki keres is a háborún, ezért elhúzódó harcokat akar.

A tények kedvéért: mióta az orosz hadsereg benyomult Ukrajnába, messze a legtöbbet a kleptokrata orosz állam keresett az öldöklésen. A második helyen valószínűleg Szaúd-Arábia és néhány másik, Európával a szénhidrogéneken kívül mással alig kereskedő olajállam áll, a harmadikon pedig Kína. Ez az egyik fele az igazságnak. A másik pedig az: a háború, amit indok nélkül, többszörösen hazugságnak bizonyult ürügyekkel indított Oroszország a független ukrán állam ellen, kétféleképpen érhet véget gyorsan. Ha Ukrajna feladja – ennek a következménye a határainkig terjeszkedő orosz imperializmus lesz –, vagy ha keleti szomszédunk végre kap elegendő eszközt a védekezéshez. Azaz, ha valaki, mint Orbán, az ukrán önvédelmet nem segítené, mégis gyors békét sürget, az implicit módon Ukrajna összeomlását és Oroszország általi bekebelezését jelöli meg kívánatos célként – csak hogy pontosan értsük, miről beszélt ez a remek ember.”

Nyitókép: MTI / Mohai Balázs