Az emlékművek szimbolikus nyelvén zajló ukrajnai háború gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza, szálai elvezetnek a 19. századba, a nemzeti gondolat születéséhez, illetve főként a szovjet időkbe. Már nem sokkal az 1981-ben Kijevben emelt hatalmas Haza-anya szobor avatása után felmerült, hogy a kezeiben kardot és pajzsot tartó nőalak orosz sugallatra néz keletre, pontosabban a megmentő Moszkva irányába (s nem az ellenség, vagyis nyugat felé). A Szovjetunió felbomlása után az ukrán éhínségről (holodomor) és a sztálini terror emlékezetéről bontakoztak ki viták; a függetlenné vált Ukrajnában – főleg a nyugati országrészben – szinte azonnal megkezdődött a Lenin-szobrok lebontása, illetve ugyanott a 20. századi nacionalista vezetők, köztük elsősorban Sztepan Bandera szobrainak felállítása.”
(Fotó: Ukrán rendőrök vizsgálják át az orosz tüzérségi támadásban megsemmisült épületek romjait a kelet-ukrajnai Harkivban 2022. június 9-én. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint meghaladta a 6,9 milliót az ukrajnai háború elől külföldre menekülők száma, és 7,7 millió ember kényszerült otthona elhagyására Ukrajnán belül.MTI/EPA/Szergej Kozlov)