De azért csak felvetül a kérdés, hogy a kijevi vezetésnek nem lett volna-e más eszköze ennek a problémának a megoldására. Legfontosabb európai szövetségesei nemzetgazdaságában bekövetkezett károkat kockáztatnak ezzel, még ha Németország és más országok első körben úgy tűnik, hogy nem érintettek.
Az EU már évekkel ezelőtt az ukrán–orosz gázháborúk áldozatává vált. Ennek az ára ukrán szempontból a nyugati bizalom elveszítése volt (következménye pedig mások mellett az Északi Áramlat 2 megépülése), ezt Kijevnek sem szabadna elfelejtenie. Az, hogy Oroszország most ismét hivatkozhat arra, hogy tartja magát a szerződésekhez, egy propagandaajándék Putyinnak.
Ez is azt támasztja alá, hogy az EU-nak mindent bele kell adnia, hogy függetlenedjen az orosz energiától. Rossz ómen volt, hogy szerdán megakadtak az olajembargó-tárgyalások Brüsszelben. Ebben az esetben nem szabadna Magyarország felett pálcát törni, végső soron Németország is arra törekszik, hogy a gazdasági érdekeinek megfelelően befolyásolja a szankciók tempóját.