„A magyar kormányt láthatóan meglepte, milyen hevesen reagáltak a lengyelek az ő nyíltan oroszbarát politikájukra. Jaroslaw Kaczynski felmondta a leginkább a közösen harcoló és borozgató bajtársakról szóló mondásokban élő barátságot, ezzel pedig illuzórikussá tette a V4 jövőjét is. Lehetett volna egyébként többet tudni a lengyel-orosz viszonyról már korábban is, akár kormánykörökben is. Az 1962-es Húszévesek szerelme című filmösszeállítás Andrzej Wajda rendezte részében varsói fiatalok kergetőznek lepusztult bérházak udvarán. Amikor ki-kiszaladnak az utcára, mindig a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza hatalmas épülete fehérlik fel az utca végén, börtönkapuként zárja le horizontjukat, korlátozza mozgásukat. Erős vizuális metafora.
A negyvenkét emeletes monstrumot a szovjetek építették 1952 és 1955 között a moszkvai »hét nővér« (Ukrajna Szálló, Lomonoszov Egyetem stb.) mintájára. A varsóiak túlnyomó része utálta, a szovjet megszállás pökhendi mementóját látta benne. Volt egy vicc: Melyik Varsó legszebb pontja? A válasz: a Szovjet Kultúra és Tudományának Házának a teteje, mert onnan nem látni az épületet. Ha végignézzük Wajda legfontosabb filmjeit a Hamu és gyémánttól a Katynig, megérezhetjük a lengyel-orosz ellenségesség mély érzelmi intenzitását, és megérthetjük okainak jó részét is. Aki pedig pontosabb tájékozódásra vágyik, fellapozhatja a történettudományi kézikönyvek bármelyikét. A jelenlegi hatalom képviselői azonban, mint tudjuk, nem érdeklődnek sem a művészet, sem a tudomány iránt.