A cenzúra, az újságírók és emberi jogi aktivisták meggyilkolása és a »külföldi ügynökökről szóló törvény« ellenére is dolgoztak a független médiában, a politikai üldözés, a »Bolotnaja-ügy«, a »moszkvai ügy« és a »penzai antifasiszta ügy« ellenére sem mondtak le az aktivizmus különböző formáiról, tudósítottak a kolóniákon és rendőrőrsökön alkalmazott kínzásokról. Mindezt a macskáik, gyermekeik és az idős szüleikről való gondoskodás mellett.
Az oroszországi kamionsofőrök sztrájkba léptek, a beszláni anyák nem hallgattak. A »hétköznapi« oroszországiak voltak azok, akik a szibériai tüzeket oltották, és az ország különböző részeiből érkeztek önkéntesnek az elárasztott Krimszk városába, amelynek megmentésével a régió kormányzója nem törődött. Néha a tiltakozás és aktivizmus eredményre is vezetett: Ivan Golunovot, a hatóságok számára »kellemetlen« újságírót, akit kábítószer birtoklásával vádoltak, kiengedték a börtönből; a feminista ügyvédek erőfeszítései vezettek ahhoz, hogy 14 évre bebörtönözzék Dmitrij Gracsovot, aki levágta volt felesége, Margarita kezét.
Persze a sárga és kék pólók a Balenciaga bemutatóján látványosabbak, mint egy üres lappal álló tüntető, de ha az üres lapot tartó ember tudja, hogy le fogják tartóztatni, kinek a gesztusa kíván nagyobb bátorságot?