A pénzautomata foglyai

„Emlékszem, azt ígérték, milyen szuper lesz, ha belépünk, mert Bécsben is nyithatunk majd cukrászdát. Ez volt az uniós népszavazási kampány fő üzenete. Továbbá dőlni fog a sok ingyenpénz, mert a nyugati országok olyan jótét lelkek, hogy csak úgy, ellenszolgáltatás nélkül szeretnek osztogatni.

2004-et írtunk, még nem volt kötelezővé tett genderőrület, migránskvóta, nem törölte belénk a lábát naponta a belga fogtündér, Verhofstadt, nem írt gyalázkodó jelentést hazánkról a marxista Tavares meg a szénaboglyafejű Sargentini, még nem akartak minket rávenni, hogy vágjuk le magunkat az éltető orosz kőolajról és földgázról. Nem tudtuk, amit ma tudunk, így hát a többség a belépésre szavazott. (E sorok írója nem, de ez most mellékes.) Intő jelek voltak, persze.

Tisztességes tájékoztató kampány helyett például az akkori MSZP–SZDSZ-kormány valamilyen haveri cége százmilliókért mosta a magyarok agyát a bécsi cukrászdanyitással. (Mintha unión kívü­liek nem nyithattak volna ott üzletet. S mintha ez lenne a boldogság netovábbja: elhagyni a hazánkat, és külföldön, idegeneknek sütit sütni. Liberálisan defektes gondolkodás.) Hogy milyen ára lesz a belépésnek, arról – Csurka Istvánt leszámítva – senki sem akart vagy mert beszélni.

Hogy bizonyos iparágainkat föl kell számolnunk, le kell építenünk a nyugati cégek érdekében? Hogy az uniós támogatások tekintélyes részét nem magyar, hanem külföldi cégek teszik majd zsebre? Ugyan, minek terheltek volna minket, magyarokat ilyen és ehhez hasonló »részletkérdésekkel«? Elég volt, ha annyit belevernek a fejünkbe: Brüsszel kegyesen önti ránk az ingyenpénzt, nekünk csupán az a dolgunk, hogy jogharmonizáljunk és mindenben engedelmeskedjünk bölcs nyugati vezetőinknek.” ­

Fotó: MAURIZIO ORLANDO / HANS LUCAS / HANS LUCAS VIA AFP