A szerinte putyini mintákat követő Orbán-rezsim pénzén beszél aktivizmusról egy New York-i fesztiválon NoÁr, aki amúgy ellenzi az ilyesfajta „elvtelenségeket”.
A Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma által (is) pénzelt 10 napos művészeti fesztiválon lépett fel és szelfizett New Yorkban Molnár Áron, azaz noÁr, aki szerint az Orbán-kormány putyini típusú rendszer.
A Hungary Live Művészeti Alapítvány célja a honlapja szerint „egy olyan művészeti platform létrehozása, mely párbeszédet teremt a magyar és külföldi kulturális élet képviselői között azáltal, hogy Magyarországon belül és nemzetközi szinten kulturális fesztiválokat, szakmai találkozókat és workshopokat hoz létre”.
Mit csinál ezen noÁr? Nem művészkedik, hanem dumálni lehet vele: május 29-én, vasárnap délután négykor a New York-i Soho szélén, a Dorothy B. Williams Theatre-ben lehet vele ingyen beszélgetni,
Nos, a Mandinernek adott, Dopemannel közös vitainterjúban noÁr ilyesmiket mondott: „amit az Orbán-rendszer csinál, az az orosz politika lekoppintása. A teljesség igénye nélkül gondolhatunk a média leuralására, a civilek vegzálására vagy a homofób törvényre. Ezek mind panelek, egy totalitárius rendszertől vette át a kormány.” Majd Filippov Gáborra hivatkozva hibrid rezsimre módosított.
Aztán: „Az a retorika és stratégia, amit a NER művelt az elmúlt tizenkét évben, egy az egyben a putyini rendszer előszobája. Hetven százalékkal nyert választás, az ellenzék bebörtönzése, a civilek terroristának minősítése, a média leuralása, tüntetési tilalom a háború ellen, az ellenségkép megalkotása, amitől csak a kormány tud megvédeni – könnyű összekeverni az ottani és az itteni viszonyokat.”
NoÁr még azt is leszögezte: az államnak számon kell kérnie politikai értékeket a kereskedelmi partnerein, például azon, akitől energiát vásárol (ez itt elsősorban az oroszokra vonatkozott). Szerinte nem szabad együttműködni Vidnyánszky Attilával sem, ahogy Putyinnal sem. Ha pedig Vidnyánszky meghívná egy darabját a Nemzetibe, szerinte nem szabadna elvinni.
A rapper a választások után olyan támogatókat keresett a mozgalmához,
akik „hisznek egy szabadabb és nyitottabb országban”,
és akiknek „meggyőződése, hogy a művészet, a párbeszéd, és a tettek erejével pozitív változást” lehet elérni.
Hát, lehet, hogy megtalálta a támogatókat, csak nem ott, ahol kereste.
Mindenesetre jegyezzük fel, hogy úgy tűnik, az orbáni az egyetlen elnyomó rezsim a világtörténelemben, amely saját pénzén küldi saját ellenzéki aktivistáját az ideológiai ellenfelei informális fővárosába, hogy ott saját aktivizmusáról és nyilván hazája további elnyomó tendenciáiról értekezzen.
Vagy, netán, esetleg az is megtörténhet, hogy mindaz, amire noÁr az aktivizmusát építi – nem igaz. Vajon ha Vidnyánszkyval sem lehet szerinte együttműködni, és a nemzetközi kereskedelemben figyelembe kell venni mindenféle morális szempontot a partnerek megválasztásakor, akkor mennyire hiteles, hogy noÁr kézen-közön most mégis úgy szidja a rendszert, hogy az fizeti? Vagy Áronunk nem volt elég éber? Elfelejtett utánanézni, honnan jön a pénz?
És amíg ezen esetleg elgondolkodik, noÁrnak nem ártana megtanulnia számolni is.
Ivan Krasztev a Partizán műsorában kijelentette, hogy egy ekkora váltás „rengeteg változást” tesz lehetővé. A kérdés az, hogy mennyi időt ad magának a magyar társadalom, hogy eldöntse mit akar.
„Én egy vagyok a kétmillióból, aki ezeknek soha be nem hódol.”
Az Európai Néppárt elnöke szerint Orbán vereségével a Patrióták elvesztették a vezetőjüket, ami „nagyszerű hír mindannyiunk számára”.
Orbánék rövid megingás után megtalálták a biztos utat.
Az egykori ukrajnai különmegbízott szerint Moszkva már nem képes pótolni saját veszteségeit, Kijev viszont hasznos tapasztalatra tett szert a háborúban.
Az Orbán-rendszer kritikusai szerint is fennáll a veszélye annak, hogy éppen azon intézmények vezetőit távolítaná el az új kormányzat, amelyek képesek lennének ellensúlyt képezni vele szemben.
Meglepő fordulat: a közgazdász a kampány után már elkerülhetőnek tartja a megszorításokat, de azért nem jönne rosszul a karcsúsítás.
