Parti

„Hogy a múltból vett, plasztikus példával éljünk, 1990 előtt a katolikus egyház ideológiai értelemben szemben állt a rendszerrel, de onnantól, hogy a hatalom döntötte el, ki lehet püspök (bizonyos esetekben azt is, hogy kiből lehet pap), már nem lehetett azt mondani, hogy harcol ellene, vagy érdemi ellenállást tudna kifejteni a rezsimmel szemben.

Nem is múlt semmilyen mértékben az egyházi szervezeten, hogy mikor ért véget a szocializmus – alapvetően persze kizárólag a gazdasági és a külpolitikai realitásokon múlt -; ha a klérustól függ, tarthatott volna örökké is. Ezzel szemben az ún. demokratikus ellenzékben nem az állampárt döntött személyi kérdésekről, így aztán – a tényleges és mindenkit magukhoz lehúzni próbáló kollaboránsokon kívül – nem is nagyon vádolta őket utóbb behódolással senki.

A különbség tehát valós és lényegi, mondhatni ég és föld: létezik olyan határ, ahonnan nem nagyon van visszaút. A jelenlegi kormánypárt pedig láthatóan nagy erőkkel próbálja áttuszkolni a választásokig intenzíven, azóta viszont csak ímmel-ámmal együttműködő ellenzéki pártokat ezen a mezsgyén. Mármint a »hatokat«, de az is éppen a most leírt stratégia része, ahogyan igyekszik fölemelni melléjük a Mi Hazánkat. Mintha létezne olyan politikai matematika, amelyben 330 ezer szavazat egyenlő 1,8 millióval, vagy 6 mandátum 56-tal.”

Nyitókép: Földházi Árpád