Győzelem után

„Már egy hónapja örülünk a jobboldal elsöprő, sorozatban negyedik győzelmének, ami megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy Magyarország választott vezetői a népakaratot követik. Széles tömegek elégedettek a kormány teljesítményével, ezért újra és újra felhatalmazást adnak az ország vezetésére. Elemzések tucatjai foglalkoznak a siker okaival, az oda vezető úttal, a baloldal kudarcával és a külföldi reakciókkal. A legfontosabb kérdés azonban nem ez, hanem a jövő: merre tovább? A miniszterelnököt és a jobboldal meghatározó politikusait nyilván már hónapok óta foglalkoztatja ez a gondolat, és fő vonalaiban minden bizonnyal kijelölték már a legfontosabb teendőket és kialakult a következő négy év programja. Miben is állhat ez?

NEM TŰR HALASZTÁST A TANÁRI FIZETÉSEK EMELÉSE

Már a választások előtt kiderült, hogy komoly lépéseket kell tenni a közoktatás megújítása érdekében. Nem tűr halasztást a tanári fizetések emelése, ezt azonban a teljesítményhez kell kötni, aminek a mérését érdemes konszenzusra alapozni, különben nem bír ösztönző erővel. Igazuk van azoknak, akik szerint csökkenteni kell az elsajátítandó adatszerű információ mennyiségét, mert az Internet ezek tömegét másodperceken belül szolgáltatja. Ha csökken a tananyag, csökkenhet a tanárok kötelező óraszáma is, ami az oktatás minőségének javulásához vezethet. Én megfelelő keretek között megengedném, hogy a tanár kétféle tankönyv közül választhasson, hiszen akármilyen legyen is az oktatási segédanyag, úgyis a tanár személyisége, felfogása határozza meg, hogy mit tanít a nebulónak.

Az egészségügyben is van mit tenni, és nem az a lényeg, hogy lesz-e önálló minisztérium, inkább az, hogy növekszik-e az egészségügyi kiadások aránya a GDP-n belül. Úgy látom, korszerűsítésre szorul az ellátó rendszer, csökkenthető lenne a drága kórházi ágyak száma, ezzel szemben fejleszthető az ambuláns rendszer, rövidíthető a kórházban töltött idő, ami kevesebbe kerül és a betegnek is jobb. Továbbra is hangsúlyt kell fektetni a szűrésekre, a megelőzésre és az egészséges életmód propagálására, feltételeinek megteremtésére.

ROMLIK A HELYZET A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN

Még egy fontos területet emelnék ki, ez pedig a környezetvédelem. Gazdasági sikereink ellenére (vagy talán éppen ezért) hazánkban romlik a helyzet. Ahogyan a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia előrehaladási jelentéseiből megtudhatjuk, elhanyagoljuk természeti erőforrásaink és ökoszisztéma-szolgáltatásaink fenntartását és megőrzését, fenyeget az éghajlatváltozás és a vízhiány, kimerülhetnek a termőtalajaink. Hosszú távon, átgondolt stratégiát követve előtérbe kellene helyezni a természeti erőforrások megóvását, ez növelné az ország versenyképességét is.

Fontosak a fenti feladatok, befolyásolják a közérzetünket, valószínűleg vitákat is generálhatnak az Országgyűlésben, a sajtóban, a mindennapi beszélgetésekben, mégsem ezek jelentik a legnagyobb kihívást. Napjainkban három olyan fenyegetéssel kell szembe néznünk, amelyek nem a rövid- vagy középtávú jólétünket, közérzetünket befolyásolják, hanem hosszú távon a magyar kultúra, a magyar nemzet megmaradását veszélyeztetik. Belekeveredhetünk a háborúba, az LMBTQ mozgalom és kinövései alapjaiban fenyegetik a családjainkat, a folyamatosan beáramló, idegen civilizációból érkező tömegek szétzilálhatják a társadalmat. Válaszunk: békét akarunk, kompromisszum nélkül megvédjük a családjainkat és nem engedjük be az illegális migránsokat.

NEM SZABAD ENGEDNÜNK A NEMZETI ÉRDEKEINKBŐL

Pártokon átnyúló, széles körű egyetértés van abban, hogy ki kell maradnunk a szomszédban folyó háborúból. Egy nemrégiben készült európai felmérés szerint a kontinensen mi magyarok ragaszkodunk a leginkább a békéhez, a megkérdezettek mindössze három százaléka küldene katonát Ukrajnába. Történelmünk ötszáz éve szolgál elrettentő háborús példákkal, a mohácsi vereség óta nem győztünk hosszú távon jószerivel egyetlen háborúban sem. Elvesztettük Budát, a régió kultúrájának fényes csillagát, elvesztettük milliónyi magyar testvérünket, a történelmi Magyarország területének kétharmadát, elvették a háborús romokon újjá épülő vagyonkánkat, végül a szabadságunkat is. A rendszerváltoztatás első húsz évének botladozásai után azonban talpra álltunk, és ma már méltán nevezhetjük szabadnak magunkat. Egy kis nemzet lehetőségeihez mérten bőséges a mozgásterünk, az Európai Unió tagjaiként jó viszonyt ápolhatunk más nagyhatalmakkal is, ennek élvezhetjük politikai és gazdasági, sőt kulturális előnyeit is. A béke és a biztonság fenntartásában az ellenzéki szavazók is érdekeltek, erre utal a negyedik, elsöprő kétharmados győzelem. Minden erővel ragaszkodnunk kell tehát az e téren kivívott eredményeinkhez, valamiféle álságos szolidaritásra hivatkozva nem szabad engednünk nemzeti érdekeink képviseletéből. Ehhez kitartás és elszántság kell, ezért minden erővel támogassuk az Országgyűlést és a kormányt a béke és a szabadság megőrzéséért vívott harcában!”

Fotó: MTI/Balogh Zoltán