Olaj, gáz, energia nélkül leállunk

„A miniszterelnök tegnapi interjújában világosan elhangzott, hogy az Oroszországból érkező olaj embargója (azaz betiltása) Magyarország számára »gazdasági atombombát« jelentene.

Hozzá kell ehhez tennem, hogy ennek a gazdasági detonációnak a nagy iparvárosok – így Székesfehérvár – volna az epicentruma.

Mindaz, amit rengeteg munkával építettünk fel, a számtalan iparhoz (és ezek ellátási láncaihoz) köthető munkahely komoly veszélybe kerülne.

Ha nincs olaj (amit majd követ a gáz is), nincs üzemanyag, bizonytalan lesz az energiaszolgáltatás is, a műanyagok gyártása is veszélybe kerül, így tovább. A következmények beláthatatlanok a városainkban. A tömeges munkanélküliség mellett, nem lenne hulladékszállítás, nem lenne melegvíz (októbertől pedig fűtés) a lakásokban, nem mennének az autóbuszok.

Szerintem épelméjű vezető nem kérhet egy (vagy több) országot, hogy lépjen vissza a kőkorszakba, akkor sem, ha emögé erkölcsi érvet tesz.

Mert az erkölcs nevében senki sem diktálhatja, hogy azzal esetleg – talán segíthetünk felebarátainknak, hogy magunkat feláldozzuk. Ez legfeljebb az együttérzés egészen szélsőséges, klinikai kategóriája lehet, nem pedig a valós segítségnyújtásé.

Valós segítség ugyanis a 14 milliárd forint, amit Magyarország Ukrajnának biztosít humanitárius célra. Valós segítség, amit Fehérváron a hozzánk menekülő kárpátaljai magyarokért és ukránokért eddig tettünk és teszünk addig, ameddig csak szükség lesz rá.

Ezeket azonban éppen azért tudjuk megtenni, mert mi legalább nagyjából (Ukrajnához képest pedig persze beláthatatlanul) jó helyzetben vagyunk.

Meggyőződésem tehát, hogy segíteni kell, de nem a saját boldogulásunk árán.

Nem véletlen kérik minden egyes repülőút előtt, hogy ha szükség volna az oxigénmaszkokra, akkor minden esetben először a sajátját tegye fel az ember, csak utána segítsen a mellette ülőkön. Ha ugyanis mi nem vagyunk rendben, mi nem vagyunk biztosan cselekvőképesek, akkor másokon végképp nem tudunk segíteni.

Elég sokat repülnek az EU bürokratái és vezetői Brüsszel, Strasbourg meg a többi város között. Odafigyelhetnének erre az egyszerű leckére, mely ugyanúgy érvényes az egyénre, ahogyan a nemzetekre és közösségekre.

Olaj, gáz, energia nélkül leállunk. Az energiaembargó elvárása tehát olyan országoktól, akik olyan szinten kitettek az orosz energiának, ahogy Magyarország, Szlovákia, Bulgária vagy éppen Németország – miközben a szankciók láthatólag nem állítják meg a háborút – embertelen és felelőtlen. Brüsszel ötlete európai országok, városok, emberek életét tenné tönkre, miközben az ukrán embereknek nem segítene. Ebben az ügyben minden magyar városvezető felelős döntése csak az lehet, ha nyíltan a kormány mögé áll és egyértelműen jelezzük Brüsszel felé, hogy a településeink ebből a döntésből nem kérnek. Mondjuk határozott nemet városaink leállítására és a polgáraink életének ellehetetlenítésére!

A háború rossz, az orosz agresszió elfogadhatatlan. A megoldás azonban a több háború helyett a mihamarabbi béke elérése. Ezen kellene a világ vezetőinek dolgozni, nem a több háborún és a még több emberi szenvedésen. Ezekben a napokban a 2. világháború befejeződésére emlékezünk Európában. Tanuljunk a 20. század történelmi katasztrófáiból! Főleg egy olyan városból érdemes ezt üzenni a világnak, ami sokat szenvedett a második világégés során, és amelynek földjében együtt nyugszanak az egykori szovjet, köztük ukrán és orosz nemzetiségű katonák. Közös sírokban, a békéről elnevezett téren. Egy helyes út van tehát, a mielőbbi békéért dolgozni és azt sürgetni.”

Nyitókép: Földházi Árpád