Az elnök beszéde

„Hogy mit vártunk ettől a beszédtől? 

Voltak akik még mindig abban reménykedtek, hogy Putyin úr jóságosan elmosolyodik, egy kézlegyintéssel lefújja a háborút és az emberiség fellélegezve visszatérhet a klímás-COVIDos ersatz-világvégék megnyugtató lidércnyomásába.

Voltak akik azt remélték, hogy országhódító haditervekről fog lehullani a lepel, netalán közelgő atomcsapások célpontjai lesznek kijelölve. És voltak akik azt remélték, hogy valaki végre elmagyarázza nekik, hogy mi történt ezzel a hirtelen baljósan idegenné váló kis világukkal.

Amikor az elvárások ennyire magasak, és ennyire szerteágazóak, a csalódás szükségszerűen bekövetkezik. És ami a legrosszabb, sokan – köztük komoly elemzők is – átestek a ló másik oldalára.

Ha az Elnök nem azt mondta amit vártunk, akkor valójában nem mondott semmit. Ez persze egy igen erős túlzás. Nem kizárt, hogy Putyin hétfői, meglehetősen lakonikus beszédét a 21. század legfontosabb politikai mérföldkövei között fogjuk majd számon tartani.

A jövő történészei, csupán a szövegértelmezésre hagyatkozva, nehezen fogják megérteni, hogy miért pont ebből a bizonyos retorikai haiku-ból lett a választóvonal az egypólusú múlt és a többpólusú jövő között.

Egy beszéd persze jóval több mint egy szöveg, amit valaki egy tribünon állva felolvas. Egy beszéd jelentőségét elsősorban a történelmi kontextus adja, amiben az elhangzott. Másodsorban a szimbolikus jelentősége, ami messze az írott szövegen túl mutat. A kontextus egy új kontinentális háború Európában, némi atomfenyegetéssel megspékelve.

A beszéd szimbolikus jelentősége pedig a benne rejtőző civilizációs hadüzenet.

Hiába igyekezett Fukuyama úr foggal-körömmel visszakapaszkodni a rég-elvesztett relevancia rivaldafényébe. Az Elnök beszédén túli világ már Huntington világa.

Azok, akik a pillanatnyi indulattól vezérelve azzal voltak elfoglalva, hogy vehemensen magyarázzák mindenkinek, hogy mennyire téved Putyin vagy mennyire van igaza, a saját maguk gerjesztette zajtól nem hallották a lényeget. A záróvonalat az egypólusú világ végén, egy új ideológia formális hitvallását, és a Második Világháborús nosztalgiába burkolt hadiüzenetet.”

Nyitókép: Sergey Guneev / Sputnik / Sputnik via AFP