Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy mindezt azért vélik így, mert úgy gondolják, hogy a vidéki ember eleve csak manipulálható lehet, és e manipuláció nyomán most már negyedszer ér el kétharmados többséget a Fidesz, akkor ezzel azt állítják, hogy az úgynevezett demokráciában a döntést nem a nép, hanem az őket manipuláló láthatatlan hatalmak ereje dönti el.
Ám ha ez igaz, akkor ezzel ők maguk mondják ki harsányan, hogy a demokrácia valójában csak egy színjáték, ahol a nép csak hivatkozási alap az egymással rivalizáló uralmi tömbök számára. Szóval csak szólok a tisztelt liberális tábornak, hogy az általuk beindított diskurzusörvények igen kényes és igen veszélyes irányba vihetik a politikai kommunikáció beszédtereit, és e veszély sokkal inkább fenyegeti őket, mint bárki mást. Feltehetőleg ezt érezték meg néhányan, mint például Mérő László, aki közvetlen közelről kívánta megtekinteni és átélni a vidékiséget, és tiszteletre méltóan őszinte önkritikával illette önmagát és budapesti liberális kollégáit, miután szavazatszámlálást vállalt egy zempléni községben.
Gesztusa tehát tiszteletre méltó, de ebben a gesztusban benne lehet az is, hogy ő is úgy véli, nem lenne szerencsés a vidékizés lendületes folytatása. Egyrészt azért, mert láthatólag inkább ellenkező következményekkel jár, másrészt pedig azért sem, mert ez a liberális stratégia a demokrácia egész konstrukcióját alapjaiban megrendíteni képes összefüggéseket hozhat a felszínre, amivel a liberális tábor kollektív öngyilkosságot követne el.”