Az orosz-ukrán háború kifordítja önmagából a liberális konszenzust.
Az ukrán-orosz konfliktus érdekes változásokat generált a nyugati liberális közvélemény gondolkodásában, amit eddig egyféle, nemzetekkel és kollektív bűnösséggel kapcsolatos álláspont uralt – legkésőbb a második világháború óta.
– már ha egyáltalán léteznek, hiszen a nemzet csak hamis elmekonstrukció, elképzelt közösség, a történelem tévedése, amit definiálni sem lehet, csak azt hisszük, hogy van olyan.
A kollektív bűnösség pedig rossz, még rosszabb, mint a nemzetek – bár mindkettő kollektív, épp ez a baj velük, mert korlátozzák az egyéni jogok érvényesülését, az egyéni szabadság kiteljesedését; de a kollektív bűnösség nem csak korlátoz, hanem meg is bélyegez, ártatlanokat taszít börtönbe, telepít ki, hurcol meg.
Igaz, a nyugati liberális közvélemény az egyéni bűnök elképzelésével is hadilábon áll, mivel a bűn az megbélyegző, olyan nincs, csak a nyomasztásra jó fogalom – kivéve persze, ha korrupcióról meg diktátoroktól van szó (Justin Trudeau nem diktátor, hiába vágja el magánszámláiktól a tüntető kamionosokat). És ha oroszokról.
Mert ugye míg eddig a nyugati liberális konszenzus arról szólt, hogy a nemzet az rossz dolog, ami a történelem szemétdombjára fog kerülni (kivéve az európai nemzetek helyére megteremtendő európai nemzetet), addig most kiderült, hogy legalább egy nemzet biztosan létezik, és jó dolog, hogy létezik, sőt megvédendő: az ukrán.
A nemzeti gondolkodást állandóan fasisztának bélyegző liberális nyugat, ami ráadásul erősen pacifista is, most piedesztálra emeli az ukrán nemzetet, amit katonai erővel kell támogatni. Azaz
És a kollektív bűnösségről szóló axióma is. Ugyanis a kollektív bűnösség elve csak addig rossz dolog, amíg az nem az orosz agresszorokra vonatkozik. Az oroszok most kollektív entitást alkotnak, e kollektív entitás (nemzet?) tagjait nem lehet elkülöníteni az orosz kormánytól, és legfőképpen Vlagyimir Putyintól.
Pedig eddig az is liberális axióma volt, hogy az állam nem egyenlő a nemzettel és a társadalommal. A kormányfők csak a kormány akaratát reprezentálják, nem a nemzetét (vagy a nemzet többségéét). A népet szimbolikusan megtestesítő államfő rendszere, azaz a királyság jobb esetben megtűrendő relikvia (Egyesült Királyság, Spanyolország, Svédország, Norvégia, Belgium, Hollandia), rossz esetben megszüntetendő, elavult intézmény.
Most akkor mégis egyenlő a nemzet a vezetővel. Legalábbis, ha az oroszokról van szó.
Az orosz-ukrán háború visszahajított minket a második világháború utáni liberális konszenzusból a háború előtti elképzelések világába:
A fura az, hogy azok hirdetik az utóbbiakat az ukrán-orosz háború kapcsán, akik amúgy az első csomagot szokták hirdetni. Ki érti ezt?
Nyitókép: via FB
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
Az Európai Bizottság elnöke bízik a legjobbakban.
Románia az Egyesült Államok „legjobb partnere” a régióban az energiaügyi miniszter szerint.
Lenne mivel foglalkoznia az Európai Bizottság elnökének.
Az olasz miniszterelnök szerint eljött az idő, hogy Európa egységesen beszéljen Oroszországgal a háborúról.
Hazánk mellett Szlovákia, Románia és Lengyelország segíti a háborúban álló országot.
„Ha Magyar hatalomra kerül, nem fogja megvétózni Ukrajna EU-csatlakozását. A fő magyar ellenzéki politikus túlságosan nagyra értékeli a jó kapcsolatokat Brüsszellel, ezért hatalomra kerülése után nem fog többé felesleges fejfájást okozni az Európai Uniónak” – állítják az ukránok.
Az Európai Bizottság elnöke bízik a legjobbakban.
A bizonyítás veszélyeztetése és az ismételt bűnelkövetés lehetősége miatt döntöttek a hosszabbítás mellett.
