Ma önkéntesnek álltam Iványi Gábor Oltalom Karitatív Egyesületében.
„Hajléktalan embereknek és menekült családoknak fogok segíteni, terveim szerint újra ápolóként is. Az elmúlt napokban sorra jelentek meg a minden tutit megmondó, a jövő útját egyértelműen kijelölő, gyakran egymást fölöslegesen bántó interjúk, elemzések. Hozzám is érkezett számos interjúkérés, de úgy éreztem, a jövőnek egy ilyen választás után a csönddel, az alázattal kell kezdődni. Kell idő arra, hogy kicsit befelé nézzen az ember, vegyen egy mély levegőt, és ne tegyen úgy, mintha egy ilyen trauma után elég lenne egyszerűen megrázni magunkat és továbbmenni.
Nem kell azonnal megmondani, hogy ki volt a hibás, mit kellett volna vagy kellene azonnal csinálni. Nem a mát kell megnyerni. Nem is fogjuk. A kérdés nekem nem az, hogy az ellenzéket és – bizonyos tekintetben – az egész magyar társadalmat érintő mély megrázkódtatás után meg tudom-e másoknak mondani, merre van előre. Akit azt állitja, hogy ezt ma tudja, az ennél nagyobb ostobaságokra is képes.
A kérdés nekem az, hogy én személyesen tudok-e tanulni a múltból, és tanulni másoktól. Tudok-e olyat tenni, ami a tuti mondásokon túl valóban segít az embereknek, segít a valóság alaposabb megismerésében, és segíti az alázatosabb hozzáállást a politikusi munkámban. Ami nem már rögtön a 4 év múlva esedékes választásra, hanem az ahhoz vezető hosszú és rögös útra koncentrál.
Régóta hiányzik nekem az a munka, ami nem csak politikusok között zajlik, nem egy-egy »vidéklátogatásban« merül ki. Hiányzik a köldökzsinór a valósághoz, amitől talán a napi daralóban eltávolodtam. Korábban ápolóként éreztem azt, hogy politikusként olyan dolgokat is megértettem végre az egészségügyről, amelyeket anélkül, hogy alámerültem volna abban a világban, egyszerűen nem lehetett megértenem. Az ápolói munka segített abban, hogy jobban áterezzem az egészségügy helyzetét: a betegek kiszolgáltatottságát, a dolgozók odaadását, a mély, az állam részéről történő, a dolgozókat érintő megvetést, a megalázást. Most visszamegyek ebbe a világba.”
Nyitókép: Facebook
Akik ezzel riogatnak, azok csak egy dolgot árulnak el magukról: nem értik és nem érzik át a magyar sorstragédiát. Tari Tamás írása.
A műsort így promózzák: Orbán a belpolitikájával csak égetni tudja ma magát, ezért flipperezik Moszkva és Washington között.
Bütyök közönsége attól lett a leglelkesebb, hogy újra megyének fogják nevezni a vármegyéket.
Az emberiségen uralkodni akaró elitnek pontosan ez a célja.
Ruszin-Szendi Romulusz egy tatabányai fórumon arról beszélt, hogy már zajlanak egyeztetések a külföldön élő magyarok hazautaztatásáról a választás napjára.
Az amerikai külügyminiszter-helyettes nem rejtette véka alá a véleményét.
